Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Jó példa erre IVASEVA monográfiája [4], mely azt vizsgálja, milyen helyet foglalt el Dickens a XIX. század közepének angol osztályharcában, hogyan szolgálták értékes, kritikai realista regényei a haladás ügyét. * A felszabadulás utáni hazai irodalmunkból sem hiányzik a törekvés Dickens műveinek marxista értékelésére. Főleg az utóbbi években megjelent regények (Az örökösök, Copperfield Dávid) bevezető kritikai méltatásai jelentenek figyelemreméltó adalékokat e tekintetben. Mint igényes és színvonalas, reprezentatív példát említhetjük meg BENEDEK Marcellnek a »Pickwick-Club« új magyar kiadásához írt előszavát. [5]. Ennek az előszónak gondolatmenetéből idézzük a következő általánosabb, illetve közvetlenül pedagógiai érdekű megállapításokat: Dickens hisz a nevelés erejében. Éppen, mert ebben hisz, támadja újra meg újra felgerjedő haraggaí a korabeli angol nevelést, a gyermek-kínzó intézeteket, a korlátolt és kegyetlen iskolamesteréket, a közömbös szülőket, vagy rokonokat. Dickens hisz a gyermekekben. Ifjú íhősei az iskola ellenére 'nevelődnek derék emberekké. Sőt, a bennük rejlő erkölcsi erő egész környezetük aljasságán is diadalmaskodik; ezt mutatja Twist Olivér története. Hisz a gyermekekben és szereti a gyermeket Diékens. A társadalom lelkiismeretét akarja eltalálni. Olivér, vagy a kis Nell szenvedéseinek leírása társadalmi és irodalmi 'hatóerővé vált. (i. m. XI—XIII. 1.) * E néhány illusztráló példa alapján is leszűrhető, hogy Dickens kritikusai minduntalan — éppen regényeinek témájából folyó szükségszerűséggel — szembetalálják magukat a gyermek fejlődésének és nevelésének kérdéseivel. Mégis — ismét természetszerűen — a Dickens-irodalom nagy többsége közelebbről nem pedagógiai, hanem inkább irodalmi, esztétikai oldalról mutatja be a regények problematikáját. Az óriásivá duzzadt Dickens-irodalomban akadnak természetesen olyan monográfiák is, amelyek szorosan pedagógiai szempontból vizsgálódnak. [6]. E pedagógiai szempontú monográfiák közül ehelyütt csupán két, régebbi magyar tanulmányt fogunk röviden jellemezni a következőkben: FINÄCZY Ernő 1908-ban megjelent monográfiájában (»Charles Dickens« c. tanulmány az »Emlékkönyv Beöthy Zsolt születésének 60. évfordulójára« c. kötetben, Bp. 1908. Athenaeum) a magyarországi konzervatív pedagógiára jellemző módon mutatta be Dickenst, mint a gyermeket kiválóan ismerő, szentimentális és vallásos írót. Ebben az ismertetésben a nagy író társadalomkritikai nézetei, álláspontja elhalványodik és a szerző igyekszik, még torzítások árán is, a társadalmi megbocsátás szellemét minden tekintetben kiolvasni a nagy Dickens-regényekből. Kétségtelen, hogy Dickens művei több tekintetben ellentmondásosak és több tekintetben nyújthatnak alapot reakciós értelmezésekre is. Mégis, Dickens alapvető meghamisítását jelenti őt egyszerűen az alázatosságot dicsőítő olyanféle vallásos íróként beállítani, mint azt Fináczy tette. Dickens vallásossága — harcos, a társadalmi igazságosságot követelő vallásosság; nem az elnyomók igazolása, hanem ellenkezőleg: az elnyomók, a társadalmi igazság leleplezését szolgálja. A dickensi vallásosság társadalmi ós kritikai jellegére meggyőzően mutat rá Jack LINDSAY (Charles Dickens, A biographical and critical study. — New York, Phil. Library, 1950. — I., 8. p. 37—41. 1.) 36