Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok az egri munkásmozgalom történetéből. (Balázs Ignác élete)

séges Eger egy fillérrel is hozzájáruljon egy szociáldemokrata tűzfészek megteremtéséhez.« [5], Ugyancsak 1929-ben voltak a társadalombiztosító választások, amelyen feltehetően már — Egerben is — a szociáldemokrata párt égisze alatt kommunisták is indultak. A reakció a lap hasábjain keresztül is mindent elkövet, hogy megakadályozza a »vörösök« ajánlási íveinek aláírását. Felszólítja a munkaadókat és 'a munkásokat: ne írják alá azokat az iveket, hogy így kiessenek jelölt jeik a választásból [6], Ezzel párhuzamosan a lap erős propagandát folytat azért, hogy éket verjen a szociáldemokraták és a kommunisták közé. Erősen bizonygatja, hogy »a szociáldemokraták nem azonosítják magukat a marxista elveket megtestesítő . . . kommün-tannal« [7]. A reakciónak az ilyen és ehhez hasonló manőverezése, — amely egyben reagálás és jelzés volt a hivatalos politikai fórumok felé az egyre élénkülő baloldali mozgalomra, — nem tudta megakadályozni a következő évek kommunista mozgalmának felélénkülését. * * * Az 1929/33-as világgazdasági válság tényekkel bizonyította a kapitalizmus életképtelenségét és igazolta a kommunistáknak a kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizálódásáról Vallott nézeteit, ill. azt, hogy a kapitalizmus általános válsága rendkívül kiélezi a szükségszerűen bekövetkező gazdasági válságokat, s hogy mindez a kizsákmányolt tömegek éles politikai reagálását vonja maga után. A világválság Magyarországot is erősen megrázta: a gazdasági élet minden területére egyre jobban behatolva a minimum alá szorította a dolgozó tömegek életlehetőségeit. A válság igen súlyosan éreztette hatását Heves megyében és Egerben is. A munkanélküliség a máról-holnapra való megélhetést is reménytelenné tette. »Emberek lézengenek itt — írja az Eger —. falszürke arccal álldogálnak a fal mellett, vagy ülnek a lócákon, lecsüggedt kézzel, napok hosszán néma szájjal. Már a keserűségre sem futja, mert a keserűséghez is erő kell, erő pedig nincs, mert kenyér nélkül elgyengül a test és elfonnyad a lélek.« [8]. Egyre több kisparaszti birtok kerül dobra, kisiparos és kiskereskedő jut csődbe. »Nap-nap után a falvak utcáin megperdülnek a dobok, az udvarházakból elviszik a háziállatot, az aprójószágot, elveszik a földet, lefoglalják a házat, úgy, hogy rövidesen minden polgár a koldúsbotot veheti a kezébe.« [9]. Nem különb a helyzet a szellemi munkások körében sem, akik minden alkalmat igyekeznek megragadni, hogy fenntarthassák magukat. Helyzetükről a polgármesternek írt levélben így adnak képet: »mi, érettségizett, főiskolát végzett ifjak, akik hosszú éveken itt csavargunk állás nélkül, szegény szülők fiai s kénytelenek vagyunk szüleink, rokonaink nyakán tengődni, már-már reméltük, hogy kereshetünk egypár krajcárt, legalább annyit, amennyivel télikabátunkkal fedett, jó pár éve viselt rongyos ruhánkat felválthatjuk . . .« [10]. A város ezen a nagyarányú munkanélküliségen és éhségen úgy próbált enyhíteni, hogy közmunka végzése fejében (heti két nap) inségakciót szervezett, népkonyhát állított fel. A Keresztény Szocia357-