Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok az egri munkásmozgalom történetéből. (Balázs Ignác élete)

lista Párt elindította a »katholikus karitász« mozgalmat s a felebaráti szeretetre apellálva igyekezett »-enyhíteni« a nyomort. »A szegénységen — hirdették — a segélyezés vérátömlesztésével kell segíteni« [ll]

r s ezzel egyidőben a legradikálisabban közbe kell lépni minden olyan esetben, amikor »lázítással«, politikai szervezkedéssel akarnak vegyesek« operálni. A válság ideje alatt a rendőrség is állandó éberséggel figyelte a munkáskörzeteket. A kritikusabb időszakokban (1930. szept. 1.) kettőzött járőrszolgálatok figyelték az utcákat. Különösen ügyelt a szociáldemokrata párt Mecset utcai székházára, nehogy valami nyilt. politikai szervezkedés, tüntetés elindulhasson, ill. hogy arra azonnal le tudjon csapni. Ilyen volt főbb vonalaiban az általános helyzet Egerben akkor, amikor itt a kommunista mozgalom gyökeret vert és illegálisan zászlót bontott. n. A Kommunisták Magyarországi Pártja a fasizmus viszonyai között igen nehezen tudta kiépíteni szervezeteit. A kommunistáknak számtalan akadályt kellett leküzdeni ahhoz, hogy vidéken is megszervezzék az illegális pártot, s hogy a munka összhangját a központi irányítás alatt biztosítani tudják. Egerben a központ által irányított illegális szervező munka 1928/ 29-ben kezdődött: Zbiskó József kapta azt a feladatot, hogy megfelelő tájékozódás, a legális és illegális lehetőségek pontos felmérése után szervezzen egy szűkkörű illegális sejtet, a szervezkedést fokozatosan terjessze ki a megye területére és építse ki a kapcsolatot a központtal, ö a későbbi évek során — a lebukásig — Neuman Jenőtől kapta az instrukciókat [12]. Mellette az operatív munkában elsősorban Zbiskó Károly és Grósz Ernő vettek részt. A munka igen óvatosan haladt előre, de viszonylag rövid időn belül sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az illegálisakciók megindítását lehetővé tették. Nem nagy létszámú, de megbízható, az illegális munkaviszonyokat könnyebben felismerő és kihasználni tudó kommunista 1930/31-ben már tervszerű munkát végzett. Ez a munka nem foghatta át a dolgozók széles tömegeit, de lépésrőllépésre alakította ki a párt helyi tömegkapcsolatának alkalmazható formáit. (Ezek a formák első fokon a négyszemközti agitációt jelentették, majd kapcsolódik ehhez az illegális sajtóterjesztés, V. S. (Vörös Segély) bélyegek árusítása, röplapok terjesztése és az illegális összejövetelek (előadás) szervezése.) A munkastílus kialakításánál figyelembe kellett venni Eger sajátos helyzetét és ahhoz szabni a feladatokat. Egerben ipari proletariátus nem volt, illetve a csekély létszámú munkásság (Dohánygyár, — ahol legnagyobb százalékban nők dolgoztak; Lakatosárugyár) nem képviselt olyan osztályerőt, amely a kommunista mozgalom fő objektumává válhatott volna. Ezért az illegális munka elsősorban a szegényparaszti negyedekre, valamint a kereskedelmi alkalmazottakra, iparos-segédekre és egyéb vállalkozóknál alkalmazott segédmunkásokra terjedt ki. Az illegális munka formáinak megválasztása — mivel a terület 358-