Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: Adatok az egri munkásmozgalom történetéből. (Balázs Ignác élete)

Grégász József, Hajnal Mihály, Karaszek Mihály, Nagy Imre, Pénz Dezső, Stadler József és Zbiskó József elvtársaknak, akik önzetlen segítségükkel hozzásegítettek munkám eredményesebb elvégzéséhez. I. A fasizmus a magyar kommunistákat mélyen a föld alá kényszerítette. Az úgynevezett «-alkotmányos parlamentarizmus«, ami Horthyék nyílt, terrorista diktatúrájának egyik fügefalevele volt, nem volt másra jó, mint arra, hogy az »ellenzéki« pártokat, vagy azok áruló képviselőit a maguk politikai bűvkörébe vonják és azok felhasználásával, azokkal együtt végezzék el azt, amit Hitler egymaga is elvégzett. Ez az »aktiv« közömbösítési politika nem vált hasznára egyáltalán a munkásmozgalomnak, olyannyira, hogy egyes szociáldemokrata vezetők — akikkel szemben túl enyhe az a vád, hogy illúzióik voltak a fasizmus »alkotmányos demokráciájával« szemben — a proletáriátus osztályérdekeinek első fokon való elárúlása után (marxizmus talajáról való lelépés) azt másodfokon is elárúlták: lepaktáltak a fasizmussal és annak érdekvédelmi szónokai lettek. Ebből természetszerűen az következett, hogy minden közösséget megtagadtak a kommunistákkal, s ha ellenzékieskedtek, azt csak azért tették, mert ők szociáldemokraták voltak és nem fasiszták [1]. Horthyéknak kétségtelen, hogy mindez igen kapóra jött, ami a munkásmozgalom szervezeti demoralizálása mellett annak politikai és ideológiai megosztottságát számukra kedvező körülménnyé tette a kommunisták elleni harcban. Ebben a harcban a fasizmusnak biztos helyi bázisai is voltak, amelyek megfelelő szellemi és politikai irányzatukkal kiegészítették a kommunistákra nehezedő hatalmas rendőrségi nyomást egyrészt, másrészt pedig a »vörösök« elleni harc zászlaját fátyolként borították azokra a gazdasági és politikai bajokra, amelyek a magyar társadalmat emésztették. Egerben ennek a harcnak éber vigyázó ja és irányítója volt a maga vonalán a klerikális reakció. Antikommunista, nacionalista, keresztény szocialista vonalával igazolni igyekezett mindent, ami a társadalmi életben hivatalos irányzat volt. Subik Károly kanonok »Nagymagyarország« eszméjének egyik leghangosabb szónoka volt, aminek 1929-ben így adott kifejezést: »Krisztus országát, Nagymagyarországot kell . . . helyreállítani a földön.« [2], Az Egri Népújság óva inti a politikai vezetést attól, hogy a »baloldalnak« valamilyen vonatkozásban is lojalitást adjon, mert mint írja: »A magyarság már egyszer megégette magát a baloldali demokrácia tüzénél, többet nem kér belőle.« [3]. Ez az egyenes vonala a lapnak mindvégig megmarad és egyáltalán nem szemérmeskedik, ha a proletár-mozgalom elleni harcról van szó. A szakszervezeti bizottság 1929. áprilisában egy beadvánnyal fordult a város tanácsához, melyben egy Munkásotthon létesítésének engedélyezését és anyagi támogatását kérte. Erre az »Eger« [4] című újság így reagált: »Szociáldemokrata munkásotthon építésére . .. igazán nincs pénze a városnak . . ., erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy a gondolkodásában egy356-