Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

Az ellenforradalom felülkerekedése, a tőkés tulajdon helyreállítása együtt járt a nép nagy tömegeinek életszínvonala ellen intézett brutális támadással. A munkabéreket leszorították, a közalkalmazottak fizetését leszállították, a Tanácsköztársaság idején folyósított munkanélküli segélyt megszűntették. A Heves megyei alispán a cseléd- és munkabéreket a Tanácsköztársaság bukása után közvetlenül 20—30 százalékkal csökkentette, ugyancsak »szabályozta«, illetve csökkentette a szüreti munkabéreket is [106]. A Tanácsköztársaság idején megállapított kollektív szerződéseket az alispán »a termelés és közellátás biztosítására« hivatkozva, megváltoztatta és 1919. augusztus 18-án a munkabéreket az alábbi módon »szabályozta«: A harmadik negyedévi termény járandóságokat még a kollektív szerződés megállapítása szerint kell kiadni, a készpénz járandóságok az 1919. január 1-én fennálló megállapodás szerint fizetendők ki, a negyed végével. A tehéntartás ott, ahol az már az 1919. évet megelőzőleg szokásban volt, ugyanúgy meghagyandó, más helyeken az 1919. év eleji állapotok az irányadók. Ugyanez áll a tehéntartás helyett adott tej konvencióra is. A terményföldek (kukorica, burgonya stb.) termését egész mennyiségben ki kell adni. A negyedik negyedévi cselédbérekre az 1919. év elején a gazdaságban fennálló bérek maradtak irányadók. Az alispán az aratórész kiadását a következőkben állapította meg: Ahol a gazdaság a kollektív szerződés megjelenését megelőzőleg kötött aratási szerződést, ott ennek a megállapodásnak a feltételei maradnak érvényben. Ahol a gazdaság a kollektív szerződés kiadása előtt nem tudott aratókat szerződtetni és az aratást csak a kollektív szerződés alapján tudta biztosítani, ott a kollektív szerződés pontjai érvényesek. De ebben az esetben az aratók a terményföldek után ugyanolyan szolgáltatásokat tartoznak végezni, mint az a korábbi években szokásban volt. Ugyanez érvényes az aratórész cséplésére és behordására nézve is. A napszámbérek megállapítását illetőleg az alispán elrendelte, hogy a járási főszolgabíró (polgármester) a járási mezőgazdasági bizottság útján a vármegyei gazdasági felügyelő segítségével sürgősen állapítsa meg járása területére a napszámbéreket és ezt közegeivel kihirdetés végett azonnal közölje [107]. Az alispán rendelkezése igen nagy elégedetlenséget okozott a munkásság körében [108]. Az infláció következtében a széleskörű spekuláció, a »lánckereskedelem« szipolyozta a soványabbra szabott keresettel rendelkező dolgozó népet [109]. Már 1919. október elején súlyos élelmezési nehézségek merültek fel a korona romlása, másrészt pedig a szállítási nehézségek miatt. Megyénkben rossz volt az 1919. évi búzatermés, burgonya is alig termett. Az állatállomány megcsappant, különösen a szarvasmarha és a sertés. Az imperialista román megszálló csapatok mindent elrekviráltak, amihez csak hozzáférhettek [110]. A hatóságok még a szükséges vetőmagot sem tudták biztosítani. A közélelmezési állapotok 1920 telén olyan elszomorító képet nyújtottak megyénkben, hogy a vármegye urai is komoly bajoktól tartottak, ha közben segítség nem érkezik [111]. A liszttel el nem látottak számát az alispáni jelentés április hó folyamán már 60 000-re becsülte [112], A közellátás problé347-