Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

a megváltozott politikai viszonyoknak: ahogy alakult a belső helyzet, úgy formálódtak — igyekezve minden lehetőséget felhasználni — jelszavaik, a lényeg azonban maradt. A századvégi agitátorok a liberalizmus és a szocializmus elleni hadjáratukat egyben a feudális nagybirtok és a monarchikus államrendszer érdekében végezték, s minden egyéb szólam csupán fügefalevél volt. A létrehozott gazdasági-szociális szervezetek sem mondottak ellent tényleges célkitűzésüknek. Ettől az alapállástól az »új« keresztény szocialisták sem tértek el még 1917-ben. Általános célkitűzésük teljesen egyezik a korábbi politikai elvekkel: »A köz- és társadalmi életben, törvényekben és intézményekben kidomborítani kívánjuk a magyar állam keresztény jellegét.« [31]. Gazdasági vonatkozású törekvéseiknek politikai oldala szintén egyezik, s a keresztény erkölcsiség, a keresztény humanizmus deklarálásába csúcsosodik ki: »Az ő elemük« (a szocialistáké) »harc a tőke ellen, ellenben a szövetkezetek a legelső kezdettől fogva mindig az ellentétek kiegyenlítésén és a társadalmi béke megteremtésén fáradoztak . . .« [32], Emellett, mint a haza őszinte hívei, a leglelkesebb szónokai is egyben a háborúnak, s felszólítják a népet, hogy a haza ügyét a »véráldozat mellett« pénzzel is támogassa [33], A néptömegeknek a háború, a nyomor elleni elégedetlenségét a haza diadalmas ügyének a szolgálatában akarják feloldani, s hogy a politikai élet terén szót kérnek, annak végső célja az, amit így fogalmaznak meg: » . . . nem nézhetjük némán, ölbetett kezekkel, mint használja ki az ellentábor egészen zavartalanul a mi tétlenségünket ... Látjuk a szociáldemokráciát irányító szabadkőművességnek ... a kereszténység ellen készített vakmerő, de tagadhatatlanul félelmetes, hatalmas koncepciókkal a legapróbb részletekig kidolgozott, immár teljesen készenálló, sőt megvalósulásba indult haditerveit. . .« [34]. Az »új« keresztény szocialisták taktikai célkitűzése, vagy politikai manőverezése, amint látszik, teljesen összhangban áll a háborút viselő és a háborúban érdekelt uralkodó osztályok célkitűzésével; közvetett igazolása mindannak, ami ellen a tömegelégedetlenség egyre jobban növekszik. A keresztény zászló, a kereszténység »egyetemes« ügyének jelszava az a mézesmadzag, amellyel le akarják zárni a forradalmi mozgalom zsilipjeit. A forradalmi szocialistákat, mint a magyarság ügyének mindenkori ellenségeit támadják, akik az »izgatással«, »lázítással«, »forradalom-szítással« tévútra viszik a népet [35]. Erőteljes hadjáratot indítanak a szociáldemokrata szakszervezetek ellen, s felszólítják a dolgozókat, hogy a nemzetközi, államellenes stb. szociáldemokrata szervezetek helyett a keresztény szocialista szervezetekben vegyenek részt [36]. A politikai események azonban — különösen 1918-ban — romba döntöttek minden keresztény szocialista politikai illúziót. A magyar dolgozó tömegek is egyre világosabban látták, hogy a történelmi fejlemények mindenben a forradalmi szociáldemokráciát igazolták. Magyarországon a forradalmi tömegmozgalom 1918 őszén leszámolt a régi önmagát túlélt politikai hatalmi formával és köztársaságot hozott létre. Az »új« keresztény szocialisták, hogy befolyásukat megtartsák, arra kényszerültek, hogy egyet lépjenek »balra«. Megalakul a Magyarországi Keresztényszocialista Párt; álradikalizmusával arra törekszik, hogy 318-