Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

»Az emberiségnek az egy isten atyaságában való testvérisége, ebben a mindent győző szeretet... a legnagyobb egyenlőtlenség mellett is a legdicsőbb egyenlőség: az egy közös örök üdv, ennek mindent feledtető, gyógyító reménye; annak egy közös útja csak: az erény, s ebben a gazdagok, a szegények egyenlően nyitott versenye.« [21]. A gazdagnak a szegény »Krisztusban egyenjogú testvére, szeretettel kell lelkét megosztani vele, gondozva lelke ügyét« [22]. Ez az abszolút, istenben való egyenlőségi lehetőség a keresztény szocializmus szerint tehát teljesen ki van zárva az anyagi életviszonyok terén, s csak ennyiben érvényesül: »A kereszténység mérsékli a meggazdagodás vágyát. .. megparancsolja, hogy a fölöslegből a szegényeknek is kell juttatni.« [23j. A marxizmus azt tanítja, hogy a tőkés tulajdon a magántulajdon legkifejlettebb és egyben legutolsó formája, hogy tehát a kapitalizmus megszüntetése szükségszerűen maga után vonja a magántulajdon intézményének megszűnését. A keresztény szocializmus ideológusai ezt a történelmi tényt tagadják. Szerintük »igen nagy tévedés a kapitalizmust a magántulajdon rendjével azonosítani: a magántulajdon az emberiség történetének kezdete óta alapja a gazdasági életnek, a kapitalizmus pedig még nincs 200 esztendős, a kettő tehát nem lehet egymással öszszeforrva, hogy egyik a másik nélkül nem állhat fenn. A magántulajdon intézménye a világtörténelem folyamán csak vasúti sín volt, amelyen a gazdasági élet vonatát különböző gazdasági rendszerek mozdonyai vitték előre; most a kapitalizmus mozdonya jár a síneken, de aki ezt a mozdonyt ki akarja cserélni, annak nem kell a síneket is feltétlenül kicserélnie« [24]. Amint kiderül, az egyházi ideológusok a külön társadalmi alakulatokat csupán egy olyan társadalmi »képződménynek« fogják fel, amely nem egyéb, mint az emberek agyában megszületett elképzelés időleges megvalósítása, kipróbálása, a magántulajdon lényegét, stabilitását egyáltalán nem befolyásoló illusztratív életforma, hogy ti. így is lehet élni, de ha nem boldogít, az örök törvények változhatatlanságának alapján változtatható. Azonban egyáltalán nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a keresztény szocializmus a liberalizmussal és a szocializmussal, mint két veszedelmes egyoldalúsággal szemben két ideális eszményt állít az emberiség elé: a (szociális) igazságot és a (szociális) szeretetet. »Abból kell kiindulnunk, — írja az egyik egyházi ideológus —, hogy a szociális igazságosság és a szociális szeretet. . . nem konkrét gazdaságpolitikai célkitűzések, hanem gazdaságbölcseleti eszmények, tehát olyan célok, amelyeknek nem a tényleges elérése a fő, hanem az, hogy állandóan törekedjünk elérésükre . . .« [25]. »A szociális igazságosság és a szociális szeretet eszményének . . . van egy igen nagy előnye, az ti., hogy nem valósítható meg... és ezért az emberiség bátran közeledhet feléjük.« [26]. A szerző a legnagyobb komolysággal és őszinte hittel vallja fenti álláspontjának realitását. Szerinte az emberiség boldogságának, óhajának tényleges megvalósítása, konkrét, a valóságban elérhető közeli, vagy perspektivikus célok kitűzése az emberiség elé, nem vezethet jóra. Ezek az ún. »anyagi célkitűzések« egyrészt elvonják az egyént »maga315-