Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

nizmus van, de ez az ellentét nem jelent mindig konfliktust, vagyis nem áll fenn mindig a termelési viszonyok és a termelőerők ellentétének a kiéleződése még a kapitalizmus körülményei között sem. A konfliktus általában összefügg ugyan az antagonizmussal (az ellentétek kibékíthetetlenségével), de ne gondolja senki, hogy a konfliktus csak a társadalmi-gazdasági antagonizmus talaján keletkezhet. Mert például a szocializmusra (a felépült szocializmusról van szó) gazdaságilag és társadalmilag nem jellemző ugyan az antagonizmus, mégis van és lesz konfliktus a szocializmusban is. Ez abból következik, hogy a konfliktus nem más, mint az ellentét kiéleződésének kifejeződése. Viszont bizonyos (morális, ideológiai, politikai stb.) ellentétek kiéleződése a szocializmus körülményei között is lehetséges. Tehát amikor azt bizonyítjuk, hogy az ellentét nem kiélezett ellentmondás, ugyanakkor nem tagadható az, hogy az ellentétek bizonyos körülmények között kiéleződhetnek, sőt ténylegesen ki is éleződnek (ez vonatkozik az osztályharc, a gazdasági-politikai és a nemzetközi élet területére is), de ebben az esetben már konfliktusról van szó. Szükségesnek látszik itt azonban azt is megjegyezni, hogy természetesen a konfliktus, mint a kiélezett ellentét megoldásának, vagy feloldásának módja, nem egysíkú dolog. A konfliktusok feloldódhatnak nagy megrázkódtatások, esetleges katasztrófák közepette — hirtelen, de feloldódhatnak nagyobb megrázkódtatások, esetleges katasztrófák nélkül is — fokozatosan. A konfliktusok megoldása vagy feloldása mindig az adott konkrét társadalmi, gazdasági, politikai és egyéb szituációktól függ. Az ellentmondás törvényének szélesebbkörű meghatározása szempontjából szükséges még egy probléma megvilágítása: az ellentmondásban meglévő ellentétek belső egységének viszonylagosságáról és az ellentétek harcának abszolút jellegéről van szó. Lenin A dialektika kérdéséhez című tanulmányában behatóan foglalkozott ezzel a problémával. Lenin meghatározása szerint: »Az ellentétek egysége (egybeesése, azonossága, hatásegy enlőségé) feltételes, időleges, átmeneti, viszonylagos. Az egymást 'kölcsönösen kizáró ellentétek harca abszolút, mint ahogy abszolút a fejlődés, a mozgás« [29], E lenini meghatározás alapján vizsgáljuk meg: mit jelent az ellentétek egységének viszonylagossága? Az ellentétek egységének viszonylagossága lényegében kifejezi a következőket: A tárgyakban és a jelenségekben meglévő ellentétek egy adott minőségi állapoton belül a maguk egységében léteznek, egymástól elválaszthatatlanok, egymással a legszorosabban összefüggenek. Ha hiányzik az ellentétek egyik oldala, egyik vonatkozása, akkor megszűnik a másik oldal, a másik vonatkozás is. így például: élet nélkül nincs halál, halál nélkül nincs élet; fent nélkül nincs lent, lent nélkül nincs fent; könnyű nélkül nincs nehéz, nehéz nélkül nincs könnyű; bánat nélkül nincs boldogság, boldogság nélkül nincs bánat; burzsoázia nélkül nincs proletariátus, proletariátus nélkül nincs burzsoázia; impe295-