Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

Mivel magyarázható az a tény, hogy Sztálin az ellentmondás törvényét egyoldalúan fogta fel és mint az ellentétek harcát határozta meg? Semmiképpen sem azzal, amivel Molnár Erik az SzKP XX. kongresszusa előtt írt könyvében magyarázza [22]. Feltehetően ez azzal magyarázható, hogy Sztálin ezzel akarta ideológiailag megalapozni azt a politikai axiómát, mely szerint az ellentétek minden körülmények között elkerülhetetlenül és szakadatlanul kiéleződnek. Mert aki nem látja, vagy nem akarja látni az ellentétek belső egységét, csak az ellentétek harcát, annak logikailag el kell jutnia az ellentétek elkerülhetetlen kiéleződésének álláspontjára. Ez a sztálini axióma aztán bizonyos mértékig érvényesült a Szovjetuniónak mind a belpolitikájában, mind a külpolitikájában. A Szovjetunió belpolitikájában ezen a helytelen elvi alapon nyugodott az osztályharc, de minden más társadalmi-politikai ellentét, még a pártonbelüli ellentét szüntelen élesedéséről szóló tétel is, amelyet Sztálin 1937-ben mondott ki azzal, hogy meghatározta a osztályharc elkerülhetetlen és szakadatlan kiéleződésének formuláját, azt, hogy az osztály harcnak még a szocializmus felépítése után is állandóan éleződnie kell [23]. Ebből a politikai axiómából aztán az következett, hogy mesterségesen kiélezték az ellentéteket, minden lehető módon fokozták az osztályharcot és ezen az alapon megszegték a szocialista törvényességet, megsértették a szocialista demokráciát stb. Kétségtelen, hogy hazánkban is a bizalmatlanságnak, a törvénysértésnek, az elkövetett hibáknak — a személyi kultusz mellett — a vázolt elméleti-ideológiai tévedés képezte az alapját. Az ellentétek szakadatlan és elkerülhetetlen élesedéséről szóló tétel gyakorlati alkalmazása károsan hatott a Szovjetunió és hazánk külpolitikájára is, különösen abban, hogy kezdett elveszni a béke lehetőségeinek perspektívája, mert a háború eszerint elkerülhetetlennek tünt. Csak ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című munkájában lényegében tagadva a háború elkerülhetőségének lehetőségét a »szóbanforgó« háború elhárításáról, »ideiglenes« elodázásáról, a »jelenlegi béke ideiglenes« fenntartásáról, általában a béke »ideiglenes« fenntartásáról beszél [24]. Amikor azonban az SzKP XX. kongresszusán felmerült az említett sztálini séma bírálata és bizonyítást nyert annak tarthatatlansága, egyes »modern« revizionisták (hazánkban Nagy Imre és revizionista társai) jogot formáltak arra, hogy most már »bátrabban« és »nyíltabban« mint azelőtt —, általában -tagadják az osztályharc marxista— leninista elméletét, de különösen Leninnek az osztályharcra vonatkozó tanítását, mint idejét múltat, mint hasznavehetetlent. Az osztályharc marxi—lenini felfogásával szemben védelmükbe vették az »osztálybéke« régi, megszürkült jelszavát és azt mondták, hogy ezt az alapelvet "kell a magyar sajátos viszonyokra alkalmazni. Az általános 292-