Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

De a metafizikus koncepció (mint például a XVIII. századi francia materialista gondolkodók vagy Feuerbach) egyrészt mereven elszakítja, elszigeteli a mozgást, a változást és a fejlődést egymástól, nem tudja ezeket dialektikus egységükben és kölcsönhatásukban felfogni, vagyis nem tudja meghatározni a mozgást, mint változást és a változást, mint fejlődést; másrészt az önmagában felfogott mozgást, változást és fejlődést helytelenül határozza meg. Mert a metafizikus koncepció szerint a mozgás csak mechanikai mozgás, tehát helyváltoztató mozgás és semmi más; a változás csupán mennyiségi változás, de a mennyiség nem csaphat át minőségbe, és a minőség sem csaphat át mennyiségbe; a fejlődés pedig aligha hasonlít a valóságos, az objektív fejlődéshez. A fejlődés metafizikus koncepciója a következő alapvető mozzanatokat tartalmazza: a) A metafizikusok a fejlődést mint csökkenést, mint egyszerű ismétlődést, vagy mint bizonyos körforgást fogják fel; tehát tagadják a fejlődés szakadatlanságát és objektív, azaz egészében haladó, felfelé ívelő irányát. b) Az így felfogott és mélységesen eltorzított fejlődésnek is homályban hagyják a hajtóerejét, forrását, kiinduló pontját, belső tartalmát, vagy a tárgyakon és a jelenségeken kívülre helyezik ezt a forrást: mozdulatlan mozgató, ami Aristotelesnél a formák formája volt — vagyis az isten. c) A metafizikusok ezen a ponton, tehát akkor, amikor a fejlődés igazi alapját, valóságos forrását: az ellentétek belső egységét és harcát, vagyis az ellentmondást nem tudják felfogni és meghatározni, — tehát akkor, amikor teljesen tagadják az ellentmondás törvényét — az idealizmus, a vallás, a papi maszlag, a papi butítás talajára csúsznak át. Más szóval a logikailag végigvitt metafizikus koncepció a fideizmus, a vallás támogatását, az isten igazolását jelenti. A fejlődés metafizikus koncepciójával szemben dialektikus materialista módon válaszoljunk arra a kérdésre, hogy mi a fejlődés. A fejlődés lényegében nem más, mint az anyag változásának objektív iránya. Ezzel azonban csak a fejlődés lényegét határoztuk meg, de ez a meghatározás kiegészítésre és magyarázatra szorul. Viszont elfogadhatjuk kiindulópontként, s ennek alapján ki kell fejtenünk a fejlődés dialektikus koncepciójának alapvető mozzanatait. a) A materialista dialektika, szemben a fejlődés metafizikus koncepciójával, a fejlődést mint objektív irányú, felfelé ívelő, spirális vonalhoz, végnélküli körsorhoz hasonlítható változást fogja fel. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés nem egysíkú, nem egyenes vonalú,, hanem tele van fellendülésekkel és visszaesésekkel, emelkedésekkel és hanyatlásokkal, előretörésekkel és visszavonulásokkal, szakadatlan ságokkai és törésekkel stb., stb. De ha valaki meghúzza a spirális középtengelyét, megkapja azt az egyenes vonalat, amely nem vízszintes és nem is önmagába visszatérő, hanem ferde és felfelé ívelő, de végnélküli vonal. b) A materialista dialektika ugyanakkor helyesen határozza meg 285-