Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

Lenin nagy figyelmet forditott az ellentmondás problémájára, s az ellentmondás törvényét a materialista dialektika lényegeként fogta fel és határozta meg. Vitathatatlanul igazolják ezt azok a megállapítások, amelyeket Lenin a Filozófiai füzetek-ben tett. »Az egységes kettéhasadása és ellentmondás részeinek a megismerése — ez a dialektika veleje (egyik ,lényege', egyik főbb, ha ugyan nem a legfőbb sajátossága vagy vonása).. . Azt, hogy iheilyes-e a dialektika tartalmának ez az oldala, a (tudomány történetével kell ellenőrizni. A dialektikának erre az oldalára rendszerint nem fordítanak elég figyelmet (például Plehanov): az ellentétek azonossáigát nem a megismerés t ö r v é n y é ti ek (és az objektív világ törvényének), hanem példák összegének tekintik, ,például az áripaszem', ,például az őskommunizmus'. Ezt teszi Engels is. De csak a ,közérthetőség kedvéért','.. A matematikában: -f- és —. Diferenciál és integrál. A mechanikában: 'hatás és ellenhatás. A fizikában: pozitív és negatív elektromosság. A kémiában: atomok egyesülése és disszociációja. A társadalomtudományban: osztályharc« [1]. A Filozófiai füzetek más helyein pedig ezeket olvashatjuk: »A dialektikát röviden úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységéről szóló tanítást. Ezzel kimerítettük a dialektika velejét, ez azonban magyarázatra és kifejezésre szorul« [2], „A dialektika különösen — nem más, mint a magábanvaló dolog (Ansich) lényeg, szubsztrátum, szubsztancia — és a jelenség, ,másértvaló-lét' ellentétének a tanulmányozása. (Itt is egymásba való átmenetet, átfolyást látunk: a lényeg megjelenik, a jelenség lényegi.) Az emberi gondolkodás végtelenül mélyül — a jelenségtől a lényeghez, — hogy úgy mondjuk —az elsőrendű lényegtől a másodrendű lényeghez és így tovább, vég nélkül. A tulajdonképpeni dialektika annak az ellentmondásnak a tanulmányozása, amely magában a tárgyak lényegében rejlik: nemcsak a jelenségek múlnak el, vannak mozgásban, folynak, hanem a dolgok lényegei is, ezeket is csak feltételes határok választják el egymástól, éppúgy mint a jelenségeket« [3], Mit jelent az és mi következik abból, hogy a materialista dialektika lényege, veleje, legfőbb sajátossága vagy vonása az ellentmondás problémájában, végső elemzésben az ellentmondás törvényében keresendő és jelölhető meg? E kérdés megértéséhez minden bizonnyal közelebb jutunk, ha megvizsgáljuk a dialektikus mozgási, változási és fejlődési törvények kölcsönös kapcsolatát, belső összefüggését és viszonyát. [Esetleges félreértésekre számítva megjegyzem, hogy a vázolt probléma tárgyalásában a téma megszabta lehetőségek korlátoltsága és más érthető okok miatt meg kell elégednünk egy viszonylag egyszerűbb és lényegében utalásszerű magyarázattal és fejtegetéssel.] Általában véve a dialektikus fejlődéstörvények rendkívül szervesen összefüggenek egymással, egymáshoz kapcsolódnak, egymással való legteljesebb egységben léteznek. Az ellentmondás törvényének megkülönböztetett helye és szerepe van ebben az egységben. Lenin tételéből, mely szerint az ellentmondás törvénye kimeríti a dialektika lényegét, logikusan következik az, hogy a dialektika minden más törvénye lényegében visszavezethető az ellentmondás törvé282-