Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

nyére, mert a dialektika más törvényei tulajdonképpen e törvény megnyilvánulásai. Ezért tekintette Lenin az ellentmondás törvényét a dialektika magvának [4]. Mit jelent az, hogy a materialista dialektika minden más törvénye és tulajdonképpen valamennyi ún. páros kategóriája lényegében viszszavezethetö az ellentmondás törvényére? Minden kétséget kizáró ellentmondás nyilvánul meg például a mennyiségi és minőségi változás dialektikus folyamatában, amikoris a mennyiségi és minőségi változás kölcsönösen áthatja egymást: a mennyiség átcsap minőségbe és a minőség ugyancsak átmegy menvnyiségbe. Vitathatatlan ellentmondásokra bukkanunk továbbá a tagadás tagadásának törvényében, ahol látszólagos, de magasabb fokon való megismétlése nyilvánul meg a réginek, vagyis látszólagos visszatérés történik a régihez. Szembetűnő az ellentmondás a különböző dialektikus kategóriák viszonyában: az anyag és tudat, a szükségszerűség és véletlen, a lényeg és jelenség, az általános és egyes, a tartalom és forma stb. kategóriáinak ellentmondása. A marxi—lenini materialista dialektika az ellentmondás törvényén épül fel, s ez a következőkkel bizonyítható: * A természetben és a társadalomban minden tárgy és minden jelenség — közvetlenül vagy közvetve — összefügg egymással és kölcsönösen feltételezi egymást. Az összefüggés és kölcsönös feltételezettség azonban nem egymásmellettiséget, hanem egymásra való hatást, tehát kölcsönhatást jelent. E kölcsönhatásban már kifejeződik a mozgás, mert mozgás nélkül nem képzelhető el kölcsönhatás. A fenti gondolatmenet Engels szavaival így foglalható össze: »Abban, hogy... a testeik összefüggésben állanak, már benne foglaltatik az,, hogy egymásra hatnak, és éppen ez az egymásra való hatásuk a mozgás« [5]. Lenin ugyanerről a gondolatsorról a következőket írta: »Minden egyes jelenség valamennyi oldalának kölcsönös függése és legszorosabb, felbonthatatlan összefüggése... a mozgás egységes, törvényszerű világfolyamatát adja ...« [6], Már az összefüggésben mint a kölcsönhatásban megvan az ellentmondások mozgása, de maga a mozgás kifejezetten ellentmondás. Erre vonatkozóan írja Hegel A logika tudománya című művében a következőket: »A mozgás maga a meglévő ellentmondás« [7], Megjegyzem itt, hogy Lenin a Filozófiai füzetek-ben megemlíti, hogy Csernov mint Hegel metafizikus ellenfele lépett fel a filozófiai irodalomban, s a fenti koncepcióval szemben tagadta a mozgás dialektikus — ellentmondásos természetét. Szerinte a mozgás azt jelenti, hogy egy test egy adott pillanatban az egyik helyen, egy másik, következő pillanatban pedig másik helyen van. Lenin bírálva Csernov meta283-