Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Berzy András: A realista ábrázolás kérdései Belinszkij irodalmi kritikáiban

»az élet külön, önmagába zárt és egész birodalmát kerekíti ki, minden belső összefüggésével és viszonyával, saját jellegzetes színezetével és árnyalatával« [29], a valóság elemeiből rekonstruál egy új világot, amely mégis hű tükörképe a valóságnak. Ilymódon lesz Belinszkij realista esztétikájában a művészi tipizálás fontos eszköze a művészi kitalálás, a művészi lelemény, az alkotó képzelet. Belinszkij esztétikájának sarkalatos része a tartalom és forma egysége, amelyet a művészet alapvető törvényének tart. Világosan meghatározza mindkettő fogalmát: »a művészetben a tartalom nem mindig az, amit az első pillantásra meg lehet nevezni és meg lehet határozni ... A tartalom a költő világnézete ... A tartalmat általában csak külső mivoltában, mint egy műnek a »tárgyát« fogják fel —, pedig a tartalom ennek a tárgynak a tárgya, lelke, élete ...«, a műalkotás eszméje s nélküle nem lehet művészet. A műalkotás formája a konkrét ábrázolás, a »megoldás művészete« [30]. A tartalom és forma véleménye szerint szoros és felbonthatatlan egységet alkot, egyik a másik nélkül elképzelhetetlen: »a forma nem lehet tartalom nélkül, sem tartalom forma nélkül; mert ha volna is, akkor az első esetben nem lenne egyéb, mint fura és idétlen, üres edény, a második esetben csak délibáb, amelyet mindenki lát ugyan, de mindenki nem létező tárgynak tart. . ., a műalkotásban a tartalom és forma elválaszthatatlanok . . .« [31]. Hangsúlyozza, hogy a kettő viszonyában a költői alkotás formáló elve a tartalom logikája, a művészi forma a mű tartalmából sarjad, viszont a mű tartalmát formái fejezik ki. Az eszme és forma kapcsolatában ezt az összefüggést állapítja meg az irodalmi mű jellemeinek összeszövődő sorsában és viszonyában, abban a kapcsolatban is, amelyben a szerző a konkrét ábrázolás logikája szerint »úgy állítja egymás mellé az általa teremtett típusokat, hogy ez a kapcsolat kifejezze az alkotásaiban előadni kívánt gondolatait, mondanivalóját«. Ez a kölcsönhatás adja meg a művészi alkotás két összetevőjének »szerves és eleven összhangját«, felbonthatatlan egységét: »Ha a forma a tartalom kifejezője, olyan szorosan összefügg vele, hogy a tartalomtól elválasztani annyit jelentene, mint megsemmisíteni a tartalmat és megfordítva: a tartalmat a formától elválasztani annyi, mint a formát megsemmisíteni. Ez az eleven kapcsolat -— az eszme és forma, a forma és eszme egysége és azonossága.« [32]. Az elgondolás és megvalósulás, a tartalom és forma viszonyában felismerte, hogy a kettő kapcsolata oly szerves és eleven, hogy a művészi kompozíció kérdése sem csupán formai, hanem eszmei, ideológiai, tartalmi kérdés is, mert a művész gondolkodásában mutatkozó legcsekélyebb fogyatékosság is végzetesen tükröződik a költői erényekben, szétrombolja a »művészi egészet«: »az eszme és forma egysége a művészetben olyan teljes, hogy sem hazug eszmei tartalom nem lehetséges szép formában, sem szép forma nem lehet hamis eszme kifejezője. Ha egy műalkotásban a forma elnyomja az eszmét, ez azt jelenti, hogy az eszme nem elég határozott, nem elég világos az alkotó szemléletében és akkor a forma sem lehet tökéletesen szép.« [33]. Ezek a megállapítások a realista ábrázolás egyik leglényegesebb vonását 277-