Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Pataky László: A teljes Adyért

megvilágító »életes« szava. így jellemezte ő a maga művészetét, szembeállítva az ún. »irodalmi írók« módszerével, pl. a Kosztolányiéval, amikor a Négy fal között c. Kosztolányi-kötetről bírálatot ír. Az természetesen már »felnagyítás«, mikor ez a motívum azzal a tudattal bővül ki, hogy mert itt akkor ő oly határtalanul élőnek érezte magát, ránézve nem lehetett élet, amelynek ő részese ne legyen. Nagy élet-halál harcában úgy érezte, hogy minden, ami múlt benne összpontosul, s minden, ami lesz, tevékeny abban az ő szerepe. De vajon nem így látjuk-é ezt mi is: »Népünk nagy szenvedések, tragikus megtorpanások után mégsem hullott ki az idő rostáján. Adyt igazolta is, meg is cáfolta a magyar történelem. És a harminc éves halott diadala, hogy elmondhatjuk: költészetének része van ebben a cáfolatban, népünk győzelmében« — mondotta Révai József a költő halálának harmincadik évfordulóján tartott emlékbeszédében [13]. Ha figyelmen kívül hagyjuk Ady költészetének ezt a sajátos művészi rendszerét, nehezen, vagy alig boldogulunk pl. az ő halál-versei vei. Az élet-motívum mellett Ady költészetében igen jelentős motívum a halál-motívuma, éspedig bizonyos értelemben mint az élet és halál egymásra utalsága. Attól kezdve, hogy Ady az egyik versében magát a nalál rokonának nevezte, ezért is sokan támadták az ő líráját. Pedig ha a kérdést nem egyes kiragadott versek, vagy éppen verssorok alapján nézzük, hanem egész költészetének összefüggéseiben, akkor nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy Ady látásában az élet és a halál úgy kapcsolódnak, mint a fény és az árnyék és a halál jelentősége éppen az, hogy könyörtelenül bünteti az élettel visszaélőket és így mintegy ösztönzője a teljesebb, igazabb életnek. Ahogy a költő ezt félreérthetetlenül is kifejezte: Öh Halál, én szeretlek (százszor, sokszor vallottam) Es mégse vagy más, Mint véres kísérője, Csöppekre hullott mása, Ártatlan kísérője A menekülő Életnek. Lehet, hogy ez a látás ma már kissé, vagy nagyon is idegen a mi számunkra. De nem szabad elfelednünk, hogy ez a költészet egy haldokló, pusztulás szélén álló társadalmi rend légköréből csendült fel és hogy még erőteljesebben segítse elő, hogy az elkövetkezendő jövendő ne legyen a teljes pusztulás, hanem a boldog, mert szabad és teljesebb élet. Szándékosan történt ennek a bonyolult kérdésnek ez a felvillantatása, mert az Ady-kérdésben ma egyik legfontosabb feladatunknak annak bizonyítását kell látnunk, hogy Ady művészi vonásainak a megfigyelése és megismertetése nincs ellentétben azzal, amit az ő költészetének forradalmi jellegéről vitathatatlanul megállapítottunk. Nem tekinthetjük véletlennek azt, hogy éppen Földessy Gyula volt az, aki egyes pontokon korrigálni tudta Révai József nekünk oly sokat mondó és megvilágító Ady-tanulmányainak bizonyos tévedéseit. Kimutatva 263-