Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

A korban egy recenzió jelenik meg az Urániáról A Magyar Merkúrhoz tartozó Bibliothekában, 1795 májusában és júliusában, Bécsben. Ez a korabeli kritika, bár valószínűleg Kármán valamelyik bécsi barátja írja, nem ismeri fel sem a Fanni hagyományai kivételes értékeit, de nem ért egyet A nemzet csinosodásának alapvető gondolataival sem. Nagyrészt »helyes elmélkedésének mondja, »mellyel mindazonáltal sokakban ellenkezőképpen gondolkodik a Recenzens«. A továbbiakban Kármánt egy megjegyzése alapján megleckézteti, hogy csak a hírnév kedvéért akar író lenni. Nem érti meg Á nemzet csinosodásá fő mondanivalóját, az eredeti alkotások sürgetését sem, azzal az indokolással, hogy juhainkat és szőlőtőkéinket is idegenből kaptuk, tanulhatunk hát tudományokban is a külföldtől. Félreérti a magát meg nem nevező kritikus Kármánnak a mezei életre vonatkozó gondolatait, és védelmébe veszi a mezőgazdaságot, amely mellett »akinek kedve van hozzájok, tisztelheti és csendességben gyakorolhatja a múzsákat«. Kármán levelezést kezdett az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság titoknokával, Aranka Györggyel is. Aranka levelei elvesztek vagy lappanganak még, de Kármán válaszából látjuk, hogy tőle is hiába várta »a munkának öszvességgel való ítélését«. Nyelvi kifogásokon túl semmi egyebet nem kapott tőle. Kármán meg volt győződve arról, hogy szándéka helyes, de szerette volna tudni, hogy gondolatai visszhangra találnak-e. Ezt csak »az olvasó-közönség, az értelmes hazabéli tudósok« mondhatták volna meg [102]. Csak néhány adatból következtethetünk arra is, hogy mennyiben olvasták az Urániát megjelenésekor és a következő évtizedben. Ezek a gyér nyomok is megszűnnek 1808-ban, Pápay Sámuel irodalomtörténetével [103]. Szerinte a folyóirat »minden megkívánható tökéletességgel« fel volt ruházva, és »beillett volna Európa elsőbb dámáinak csinos kezeibe is«. Mégsem juthatott tovább a harmadik kötetnél, mivel » . . . dámáink már ekkorra majdnem egészen idegenekké válván, nyelvünket nem igen értették, a középrendnek pedig magyar ízlése még nem volt annyira kifinomodva, hogy a gráciáknak igaz kellemeit Urániában érezhette .volna«. A korban az egyetlen, akinél Kármán gondolatainak hatását felfedezhetjük, a folyóirat fiatal munkatársa, Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai igen nagyra becsülte Bessenyeit, akitől Kármán is sokat tanult. Munkatársa az Urániának, és biztosan megkapta az utolsó kötetet is A nemzet csinosodásával. Cultura c. vígjátékában említés történik sajnálkozva a folyóirat megszűnéséről. A teljesség igénye nélkül hasonlítsuk össze röviden Kármánnak és Csokonainak felfogását a nemzet csinosodásáról. A legfontosabbnak azt tartom, hogy Csokonai Cultura c. vígjátékában az európai és a magyar művelődésnek olyan ötvözetét mutatja be, mely egyezik alapvetően Kármán elgondolásával. Szembenáll a darabban Szászlaki, az idegen majmoló és magyarságából kivetkezett úr Tisztessel, a művelt magyar úrral és családjával. Szászlaki is kénytelen elismerni, hogy »ez az úr nem ideota magyar. Kastélya és háza környéke csinos és együgyű, pedig a magyar minden dolgában vagy ronda, vagy buja és amiatt vagy 247-