Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

Sajnos azonban még a magyar kultúra sorsa iránt némi érdeklődést mutató nagyurak támogatása is csak átmeneti jellegű volt, és 1790 után a nemesi-nemzeti ellenállás háttérbeszorulásával lassan meg is szűnt. Azok, akik egyedül tehettek volna valamit a nemzeti kultúráért, nemtörődömségből vagy félelemből elmulasztották azt. A rövidéletű folyóiratok és a modern írói törekvések így vagy úgy a felvilágosodás árulkodó jegyeit hordták magukon. A főrendűek nem kívántak abba a gyanúba keveredni a 90-es évek közepe után, hogy felforgató eszméknek a támogatói. Illúzió volt csupán, hogy Kármán is hitt a főúri körök támogatásának. Bár az Uránia három kötete ennek köszönheti létét, valószínűleg ennek köszönhető Kármán nemzetnevelő programjának néhány túlságosan óvatosnak tetsző megfogalmazása is. Olyasmira gondolok, mint midőn a Bévezetésben nemzeti nyelvünk virágozását »jó királyunk akaratjá«-val megegyezőnek tartja, vagy midőn A nemzet csinosodásá végén az igaz literátor kötelességei közé sorolja, hogy »a jobbágyot meggyőződésből való kész engedelmű jobbággyá, az uralkodót a szívek uralkodójává« tegye [99]. X. Végezetül szóljunk röviden a folyóiratnak és Kármán gondolatainak fogadtatásáról. Már említettük, hogy a felhívásra az első kötet kiadásáig mindössze 104 előfizető jelentkezett és ezek száma később sem szaporodott. De nemcsak előfizetője volt kevés a folyóiratnak, hanem munkatársa is. A megjelent darabok legnagyobb részét bebizonyíthatóan Kármán írta, a szerkesztőtársak közül Pajor Gáspár kisebb fordításokat, Schedius egy rövid értekezést ad. Rajtuk kívül csak a fiatal Csokonai küld be néhány verset, Verseghy pedig egyetlenegy költeményét. Hibául lehetne felróni, hogy Kármánék nem igyekeztek megnyerni a féltékeny Kazinczy pártfogását. Kazinczy meg is jegyzi Kiss Jánosnak a folyóiratról: [100] »Nekem eránta nem írtak, és gyanítom, hogy reá okok, jó okok volt.« Tudnunk kell, hogy ő éppen ezidőtájt, 1794-ben újra kísérletet tesz arra, hogy saját folyóiratát, az Orpheust feltámassza. Különben az Uránia első kötetéről is nyilatkozik, nem nagyon hízelgően [101]. Kármánék egyáltalán nem igyekeztek a mindenáron való elzárkózásra. A második kötet előszavában mindenkit hívogatnak munkatársul. Hogy mégsem sikerült munkatársi gárdát szervezniök, annak magyarázatát aligha a szerkesztők magatartásában, ügyetlenségében, vagy az irodalmi vezérek versengésében kell keresni. Az Uránia megindulásakor a reakció már teljes erővel érvényesült. Alig jelent meg az első kötet, 1794 nyarán letartóztatják Martinovics Ignácot és társait. Decemberben börtönbe kerül Kazinczy is. Batsányi Jánost régóta üldözik A franciaországi változásokra c. verséért. Akit pedig nem fognak el, elhallgat, és megkezdődik a magyar irodalom egyik legsúlyosabb korszaka. Kármán még 1795 tavaszán összegyűjti a negyedik kötet anyagát, de ez már hirtelen halála miatt nem jelenhetik meg. Mi volt Kármán nagyszerű gondolatainak fogadtatása és sorsa? -246