Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

A módi, a mesék és az anekdoták is. Kevésbé közvetlen a téma agitációs kifejtése A fejveszteség és A kincsásó c. novellákban. — A nők kedvéért közli Kármán Eliza és Petrarca remetesége c. fordításait is, egyszerre akarván ideális, imádott nőalakokat bemutatni, és igazán szép, de igazán igényes olvasmányokat is adni a magyar asszonyok és lányok kezébe. IX. A nemzet csinosításának még néhány gyakorlatibb természetű problémájáról kell röviden szólanunk. Az egyik az irodalomszervezés kérdése. Magyarországnak 1541, óta nincs fővárosa. Pest és Buda a török kiűzése után is csak lassan fejlődik, és az országot Bécsből irányítják. Még az irodalom megújulása is innen indul ki. Az ország megújuló szellemi életének szüksége volna egy középpontra. Erre legjobban megfelelne a központi fekvésű ősi főváros, melyet egykor Mátyás udvarának fénye koszorúzott. Toldy Ferenc Kármánnak tulajdonítja azt a gondolatot, hogy Pestet kell az ország szellemi középpontjává kiépíteni. »Messzeható eszme volt az, — írja 1854-ben [96] —, melyet Kármán József egy nevezetes írói estvélyen indítványozott Schedius Lajosnál 1793-ban: Pestnek irodalmi központtá tétele. Hálával emlegette a bécsi magyarok, a komáromiak, a kassaiak, debreceniek s az erdélyiek buzgó tevékenységét, de míg Pest nem ragadja meg a kormányt, úgymond, addig a dialektusok be nem fognak egy egységes könyvnyelvbe olvadni, addig az elszórt tartományi irányok nem termik meg azt az országos irodalmat, mely maga egyenlítheti ki a nyelv, az ízlések, az egyének differenciáit, addig a vidéki igyekezetek vidékeikre maradnak szorítva.« Toldy előadása a már igen öreg Schedius elbeszélésére támaszkodik. Több okunk van az öreg tudós emlékezőtehetségében kételkedni. Hiszen már Bessenyei György is tett kísérletet 1779-ben éppen Beleznai Miklós segítségével magyar irodalmi társaság megalakítására Pesten. Az is valószínű, hogy az 1790-es évek pezsgő szellemi légkörében mind erről szó is esett. Feltűnő azonban, hogy Kármán folyóiratának három kötetében és a Magyar Hírmondó ban közzétett különböző jelentéseiben egy sornyi célzás sem történt olyan tervre, mely Pest irodalmi központtá tételét célozta volna. Kármán sokat beszél a magyar nyelv fejlesztéséről, de sohasem szól a dialektusoknak egy egységes irodalmi nyelvbe olvasztásáról. A nemzet csinosodása részletesen elemzi a magyar vidéki élet elmaradottságát. A kultúra legfőbb akadályát ki nem mondva is a magyar városi élet fejletlenségében látja. Mégis tény marad az, hogy nem beszél Kármán Pestről, mint irodalmi központról. Az Urániát ugyan Pestről küldözgették szét, ez azonban a kiadó Pesten lakásával függött össze. Valószínű tehát, hogy Schedius, midőn Toldy Ferenc ifjúkori barátjáról, Kármán Józsefről kérdezte ki, Kisfaludy Károly törekvéseit vetítette vissza egy emberöltővel hátrább a Kármán és a saját fiatalkorába. A nemzet csinosodásának végén szó van a cenzúráról, mint amelyet sokan a tudományos élet fejlesztése akadályának tekintenek. Kár244-