Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

sasága. »Hasznos dolog ez, atyámfia! mert sok függ attól, hogy asszonyokat formáljunk.« Az asszonyok szíve azonban könnyebben lelkesedik az idegen szokások, a külföldi divat iránt is. Ezzel a nemzeti közvélemény előtt súlyos vádakat vonnak magukra. Szaitz Leó ostorozván az idegen erkölcsöket, ruhát és beszédet, felháborodottan írja: [87] »Ugyanezen lecke az elfajult magyar fejér népnek is szól, . . Ezek közül is sokan vannak, kik nemcsak a szép tisztességes magyar öltözetből, hanem az igaz magyar szívből is, az igaz magyar erkölcsből is, a szemérmetességből, jámborságból. .. kivetkőztek, s gyermekeket is úgy nevelik, s neveltetik, kiknek talán jobb lett volna nem is születtetni... O tempóra! O mores!« — Valóban akkori körülményeink között a családi nevelés a leánygyermekek számára döntő fontosságú volt, és a nők elidegenedése a nemzet jövőjét veszélyeztette. Érdekesen egy más oldalról világít rá a nők ilyen irányú nagy társadalmi befolyására Decsy Sámuel: [88] »Ezek a német és francia életnek s öltözetnek módját kedvelő magyar asszonyok pedig még a magyar ifjúságra is kiöntötték mérgeiket. . . Azokat, akik ősi szokások szerént éltek és ruházkodtak, még csak kedves tekintetekre sem méltatták ...« 1790—91-ben már több röpirat harcol a nők állampolgári jogaiért, Horváth Ádám [89] a magyar asszonyok prókátoraként szól a Budán összeült rendekhez, és azt fejtegeti, hogyha az állam élén királynő is állhat, miért ne alkalmazhatnánk a nőket a közigazgatásban. Az 1790-es nemzeti felbuzdulás hevében Kazinczy Ferenc arra biztatja a magyar szépeket, hogy félrevetvén az előítéleteket, hazafiúi érzésből ne szégyelljenek a színpadra lépni, hiszen a nemzeti színjátszás oly fontos szerepet tölt be kulturális életünk megmagyarosodása érdekében [90]. A Mindenes Gyűjtemény szerkesztői pedig felhívással fordulnak a magyar nőkhöz, tegyék jóvá nemzeti lelkesedéssel azt a hibát, amit eddig az idegen szokások majmolásával nemzetük ellen elkövettek: [91] »Ha a mi magyar asszonyságaink e dicséretes példát mindenütt követni fogják, s kivált pedig a bálokban és egyéb mulatságokban magyarul beszélleni nem szégyenlenek: úgy bé fogják gyógyítani a sebeket, melyeket hazánknak és nemzetünknek okoztak, s még inkább elhitetik velünk, hogy ha asszony által jött bé a világra a bűn, a szabadító is aszszonytól születtetett.« Megérthetjük ezek után. hogy valóban sok függött attól, sikerül-e a nőket bevonni a nemzeti kultúrába, vagy elidegenednek attól, vagy pedig műveletlenek maradnak. Kármánnak nem kis érdeme, hogy folyóiratát, az Urániát elsősorban a magyar nőknek szánja, és előfizetési felhívását is »a magyar aszszonyi nemhez« intézi. Nem fukarkodik a szép szavakkal a nők jellemzésénél. »A jó anyatermészet különös szorgalommal formálta az aszszonyt... A szépség az ő vonszó isteni erejével a világ díszévé kente fel; az a könnyű, kedves ész, az a mosolygó elme ... az a gyenge és mély érzés ... a férjfinak boldogságává szentelték fel az asszonyt.« Eddig mégis keveset törődtünk az asszonyok formálásával. Ök nevelik a gyermekeket, és őket nem neveljük sem a házasságra, sem a háztartás veze16* 241