Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

Válaszában Ányos egy leány ajkára adja a női nemet védő szavakat, melyeket az kedveséhez intéz. A lány az egész női nem nevében vádolja a férfiakat, hogy a tudományoktól erővel eltiltják a nőket, »hogy csak magatok okoskodhassatok«. A legtöbb előítélet a férfiak részéről mintegy azt mondta ki, hogy a nőknek nem való a tudomány. Ezzel a közkeletű felfogással vet számot Bod Péter is, midőn Magyar Athénásának előszavában (1766.) szinte bocsánatot kér, ha a magyar írók lexikonjában néhány asszonyt is felvesz. Külföldön sok tudósasszony van már. Meg is becsülik őket. »Ha azért itt is egy-kettő megemlíttetik, hogy másoknak légyen jó példa a követésre, s a tudományt azoknak példájokkal ne szégyenljék, nem illő, hogy amiatt senkinek illetlen vádja vagy itilete alá essem.« Azt csak természetesnek tarthatjuk, hogy a konzervatív Orczy Lőrinc egy vőlegényt különösen a tudósnőtől óv, aki a konyhát ugyan nem tudja elvezetni, de az új könyveket bezzeg elolvassa [80]. Horváth Ádám a saját tapasztalatából beszél, amidőn »a tudományos asszonyt feleségnek« nem javasolja [81]. Kazinczynak bizalmasan be is panaszolja saját feleségét: ». . . ha úgy szeretné az ágyas házat, mint a könyvházat, még jobb volna, — azt, kár, hogy a bába elejtette, inkább illett volna férjfinak . . .« [82]. Bessenyei György álláspontja nem egyértelmű a női kérdésben. Egyrészt természetesen helyesli, hogy a nők is olvassanak. »Mi kár lenne benne, ha a német Geliertet is a debreceni, kecskeméti, kassai polgárnék olvashatnák magyarba?« [83]. Tehát a magyar olvasóközönség soraiban szívesen látja a nőket. Szép szavakkal fordul hozzájuk a köznéppel való kíméletes bánásmód érdekében is: [84] »Asszonyok' Legyetek kegyesek és szánakozó indulatúak a szegényekhez. Olybá veszem, mintha mennyei állatot szemlélnék, mikor egy házi gazdaasszonyt látok jobbágyaihoz jószívvel beszélni.. . Ne nehezteljetek, hogy a szegénységért gyenge, szánakozó szíveiteknek esedezem. Tudom, hogy a férjfiaknál hamarább megilletődésre hozattok, kiket magatok után szoktatok húzni.« A magyar néző ben viszont azt állapítja meg, hogy a nők és a filozófia nem férnek össze. »Szeretik ugyan, hogy ne sértsem őket, az eszet is, de úgy, ha ezt szép szájjal magyarázzák; azonban mit vétettek véle természet ellen, ha a szépet a nem szépnél jobban kedvelik? Ha az asszonyok mind elkezdenének filozofálni, nékünk férjfiaknak mind meg kellene bolondulni. . .« Bessenyei tehát elsősorban a női szívet és a nők fejlettebb szépérzékét becsüli. Kazinczy is hasonlóképpen vélekedik, midőn egy regény értékének megítélésénél biztosít előnyt a szép nemnek [&5]. »Egy román érdeme felől egy tizenöt esztendős lány jobban ítél, mint 2 tisztelendő professzor úr; a leányka kicsorduló könnycseppje édesebb jutalom az érzékeny írónak, mint a professzor urak bölcs ítélete . . .« Mindketten arra céloznak, hogy a nők az új magyar irodalom friss hajtásait jobb szívvel fogadják, mint a komor férfiak. Ez magában véve is jelentős dolog az egész nemzeti kultúra szempontjából. Egyik Aranka Györgyhöz intézett levelében [86] Kazinczy célzást tesz arra, hogy az asszonyoknak is van valamilyen szabadkőműves tár-240