Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

Kármán alapvető célkitűzésével, a nemzet csinosításával. Hiszen a nemzetnek a fele nőkből áll, minden gyermeket ők nevelnek fel, s ők állanak segítő társakként a férfiak mellett. A felvilágosult gondolkodás terjedésével lassan átformálódik Magyarországon a nőkről alkotott maradi felfogás. »Mint esik meg az mégis, hogy az emberi nemzet szép felének formálását és hasznos gyönyörködtetését annyira elfelejtjük?« — kérdi Kármán. Valóban, elérkezett annak az ideje, hogy ne »minden írások csak a férjfit, annak oktatását vagy mulatságát tárgyozzák . . .« A nők kiművelése és felszabadítása polgári forradalmi követelmény. Kármán gondolatainak és egész szépírói működésének helyes értékelése céljából hasznos lesz röviden áttekinteni a női kérdés alakulását hazánkban a 18. század közepétől kezdve, persze a teljesség minden igénye nélkül. A lányok nevelésére kevés gondot fordítottak Magyarországon, és így az a 19. század elejéig szinte csak a család körében folyt. A lányokat az anyák nevelték a maguk egyszerű, józan módján, a háztartás vezetésének és a gyermeknevelésnek titkaiba avatván be őket. Az írásolvasáson, egy kis számoláson túl csak az előkelőbbek kisasszonyai jutottak. A 18. század közepétől kezdve egyre több utalást találunk arra, hogy az írók már nemcsak imádságos könyvek esetében gondolnak a nő-olvasókra is. Maróthy György Arithmeticájának [75] előszavában megírja, hogy a latin szakkifejezéseket az asszonynép kedvéért is magyarítja meg. Lázár János a Florinda bevezetésében [76] egyenesen kimondja, hogy művét az olvasó asszonyi rendekért írta. Már láttuk, hogy Faludi Ferenc meg főleg a nemes kisasszonyokat szeretné megóvni a veszedelmes regényolvasástól. Egyre több írónő jelentkezik nálunk is, Petrőczi Kata Szidónia példáját követve. Unokája. Dániel Polixéna a kor egy nevezetes erkölcstanát fordítja le [77]. Érdekes azonban, hogy merészségét, hogy ti. aszszony létére fordít, azzal indokolja meg, hogy a biblia nem tiltja ezt meg az asszonyok számára. Krisztus az üdvösség dolgában különben sem tett különbséget férfi és nő közt. A nők által írt vagy fordított munkák előszavában még sokáig hivatkozás történik a »közönséges balítélet«-re. Wesselényi Zsuzsanna pedig kéri olvasóit, hogy ne idegenkedjenek munkácskája olvasásától, »csak ennek meggondolása által is, hogy ez egy asszonynak munkája« [78]. Az asszonyoknak — kivételes esetektől eltekintve — nem voltak jogaik a közéletben. A kulturális életben való részvételüket is számtalan előítélet gátolta. Az előítéleteket maga az egyház táplálta. Még 1783-ban is megjelenhetett (bár a nyomda és szerző megjelölése nélkül) egy kis füzet ilyen címmel: Megmutatás, hogy az asszonyi személyek nem emberek; az Írásból és a józan okoskodásból napfényre hozatott. A 16 lapos kis füzetre Ányos Pál adja meg a méltó választ [79]. A kis füzet névtelen szerzője azzal érvel, hogy »az asszony a férfiúnak hatalma alá vettetett légyen, mivel néki természetbéli értetlensége miatt az emberi kormányzásra úgy, valamint járatlan lónak a vezeték fékre szüksége vagyon«. 239-