Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

lan világot talál írásainkban az olvasó. A magyar irodalom és általában a kulturális életnek ez a problémája is csak akkor oldódik meg, ha eredeti munkákat nyújtanak a magyar írók. »Eredeti munkák vezetik a népet a jó formálásra«, mert hatnak az olvasóra. — Legtöbb eddigi fordításunk rossz, és így a nagy külföldi szerzők műveiből is »egy idétlen habarékja« lett »a józan okosságnak és eszelősségnek«. Van néhány kitűnő fordításunk, mely még az eredetinél is jobb. De még a legjobb fordítás sem tehet egy idegen írót igazán magyarrá. Nem azt akarja ezzel mondani Kármán, hogy »valamely írót nem lehet jónak mondani Magyarországban, aki Angliában írt«. De minden író elsősorban a maga nemzete számára, annak sajátos szellemi atmoszférájában ír, és csak ott lehet igazán kedves és hasznos, ahol »minden allúzióit, minden mellékes ideáit, minden szavának élét és savát elértik«. Kármánnak minden kortársánál finomabb érzéke van annak megállapítására, hogy mi tesz egy írót valóságos nemzeti szerzővé, a nemzet kedves és szívesen olvasott írójává. Nemcsak a nemzeti nyelv és még csak nem is a hazai tárgy, a magyar valóság ábrázolása, hanem a mélyen és igazán értelmezett nemzeti jelleg, melyet könnyebb megérezni, mint körülírni, »sok kicsiny tekintet« és »számlálhatatlan környülállás«, a nemzeti élet sodrában való benneélés, a szavak és mondatok sava-borsa. Ha majd akad olyan magyar író, aki a nemzet lelkéből beszél, és akinek magyarsága sokkal mélyebb, minthogy az csupán nyelvében és témáiban mutatkozzék, azt az írót olvasni és követni fogja a nemzet. Az olvasók hidegségén csupán szemrehányásokkal és hazafias buzdításokkal nem lehet segíteni. Ezért határozza el Kármán már a Bévezetésben, hogy »amennyire . . . kis erőnk ér, feltételünk az is, hogy magunkból s körülünk merítsünk, elhitetvén magunkkal azt, hogy szebb a fülemile természeti erdei csacsogása az kanáriai madár kölcsönvett módos süvültésénél. . .« Ha magukból és nemzetük életéből merítnek a magyar írók és tudósok, akkor terjed el az igazi tudás, »hazánk s állapotunk esmérete«, mert »a magunk világát fogjuk könyveinkben találni. A gondolkozás, a meggyőződés és gyökeres tudományok veszik fel az uralkodó pálcát és ... ez lesz nálunk az igaz és józan világosodás boldog időnyílása Kármánt ismerve, azt hiszem, bizonyítani sem kell, hogy az ő általa megfogalmazott gyökereiben magyar kultúra nem jelent az egyetemes emberitől való elzárkózást. A magyar szellemi élet szerinte csak az európai felvilágosodás jegyében újulhat meg, de csak akkor járulhat hozzá maga is az emberiség kultúrájának gyarapításához, ha megújulása közben gyökeresen magyar marad, ha Európa ihletése nem utánzatokat, hanem eredeti alkotásokat fakaszt. VIII. Kármán folyóirata egyenesen a nőkhöz fordul, és a magyar nők hasznos szórakoztatójává, csinosítójává akar lenni. Ennek a célnak a szolgálatában áll a folyóiratban megjelent valamennyi közlemény. Nem véletlen ez a következetesség, és nagyon jól összeegyeztethető 238-