Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

köntöshöz természet szerént nem illet a magyar nyelv, tehát ezt is németre és franciára kellett változtatni.« [29]. Az elnemzetietlenedés folyamata nem állott meg a felsőbb rétegeknél, hanem bár lassabban, de leszivárgott az idegen divat és szokások formájában az alsóbb rétegekbe. Sokan lesznek ilyenformán a külföld rabjai, akik többre becsülik azt, ami nem hazai minden területen. A külföldiben nem a felvilágosodást ragadják meg, hanem csak a külsőségeket, a divatost, az újat. Ezt a magatartást jellemzi Csokonai egyik vígjátékában, a Culturában. A tudálékos Firkász szájába adja a következőket: »Több tudomány van a bodros tászliban, mint a magyar ingbe. A kurta magyar haj tökfejet mutat, de ha exotica parókát teszünk rá, az együgyüek káptalannak gondolják, a magyar mente alig repraesentál egyebet, egy kis Werbőczynél és Husztinál, hanem a frakk involválja a históriai tudományt, mint a francia caput az természetnek egész buvári esméretét.« [30]. Azoknak, akik nemzeti felbuzdulásukban a Nyugat előtti ilyen haj bókolás ellen felháborodottan tiltakoznak, van tehát igazuk. A baj csak az, hogy ők maguk is a külsőségekhez ragaszkodnak a magyarság védelmében, és a Nyugattól a jót sem akarják átvenni. Súlyos csapásként éri a nemzetet, midőn II. József a maga racionalisztikus elgondolásával a német hivatalos nyelvet vezeti be nálunk is. Azzal érvel, hogy a magyar úgy sem az anyanyelvét használja a közéletben, hanem a latint. A császár így okoskodik: »Ha egy nemzet minden közügyében holt nyelvet, amilyen a latin, használ, az minden bizonnyal felvilágosodásának nagy gyalázatára válik, mert hallgatag azt bizonyítja, hogy azon nemzetnek vagy nincs rendes anyanyelve, vagy ez olyan, amit olvasni s azon írni senki sem tud.« [31]. Ezen az alapon tehát II. József úgy gondolja, hogy a magyarokra nézve is hasznos lesz a német hivatalos nyelv. II. Józseffel a jozefinizmus problémája is bekapcsolódik gondolatsorainkba. Ö ugyanis kétségtelenül elősegítette nálunk a felvilágosodás terjedését, szabadabb szellemet hozván a cenzúra terén. Jogokat biztosított a protestánsoknak, és támadta a katolikus egyházat. A protestáns értelmiség jórésze a türelmes császár mellé áll, és egyideig még a német nyelv terjesztésével is megalkuszik, hajlandó egy darabig ebben is a műveltség terjedésének egyik eszközét látni. Péczeli József, de még Révai Miklós is nem a császárt, hanem a nemzetet illeti keserű váddal, amiért »született magyar nyelvünk elhagyatott, ki nem palléroztatott és országunkban közönségessé nem tétetett« [32], Kazinczy Ferenc 1789ben mint tanfelügyelő, úgy nyilatkozik iskolalátogatói előtt, hogy »a német nyelv tanítása egy része a hazafiságnak, egyik szülői kötelesség . . .« Meggyőződése ugyanis, »hogy félreérti Őfelsége szándékát az, ki azt hihetné, hogy a német nyelv terjesztésével a hazának, különösen a magyar nyelvnek elnyomása vétetik célba« [33]. A haladás és a haza összeütköztek II. József magyar hívei lelkében. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy a magyar jozefinisták hazafiatlanok voltak. Hazájuk javát akarták szolgálni a műveltség terjesztésével, s úgy látták egy időben, hogy a felvilágosodott császárban szövetségest 218-