Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

találtak. Hogy mennyire nem a császár, hanem a haza szolgálata volt náluk a fontos, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1790-ben lelkesen csatlakoztak a nemzeti ellenálláshoz [33a]. II. József rendeleteit elsöpri a nemzeti ellenállás vihara. Látnunk kell azonban, hogy a nemességnek ezt a nemzeti színekben tündöklő felháborodását elsősorban a császárnak a feudalizmus alapjait és a katolikus egyházat támadó rendeletei szították, és hogy az ellenhatásban együtt hatnak a nemesi előjogok féltése és a nemzeti érzés. A nemesinemzeti ellenállás 1790-ben igen erőteljesen fellép az idegen szokások és a divat elterjedése ellen. Fényes magyar világ támad, a nemesek újra mind magyar öltözetet vesznek fel, és divatba jön az eddig elhanyagolt nemzeti nyelv. Rendkívül erős, nem egyszer durva formában lépnek fel a megyegyűléseken és nyilvános helyeken a németnek mondott európai divat és szokások ellen. Magasra lobog a németgyűlölet lángja. A nemzet nem akar az elnémetesedés árán kultúrát szerezni. Ányos Pál már 1782-ben kifejti gondolatait a régi magyar viseletről és annak háttérbe szorulásáról: [35] »más öltözet más nyelvet szül, más nyelv más indulatokat, más indulatok más hajlandóságot, és így lassú lépésekkel, a pallérozásnak gyönyörű színe alatt elvész a haza, a nemzetiség más nemzetiséggé válik . . . íme . . . minden hízelkedés nélkül szép következési a módinak«. Péczeli József 1790-ben nyíltan megmondja: »A németek se szerették volna ezelőtt 50 esztendőkkel, ha a franciák úgy világosították volna fel őket, hogy született nyelveket elnyomták volna . . . Nekünk is sokba lesz a felvilágosodás, ha azáltal nemzeti nyelvünk és bélyegünk (character) eltöröltetik.« [36]. A nagy nemzeti felbuzdulás görögtüze mögött sok esetben nacionalizmus és felvilágosodás-ellenesség húzódik meg. Az első magatartásra Dugonics híres regénye, az Etelka a példa, melyből Dugonics szavaival élve, sokan »puskáznak« az 1790-es pesti megyegyűlésen [37]. A külföldön élő magyarok, pl. Kazinczy testvére, László, felháborodva értesülnek a nacionalizmus ilyen túlkapásairól [38]. Kazinczy Ferenc maga is kedvetlenül fordul el Dugonics regényétől, a »gyermeki affectatio«-tól, »hogy magyar vagyok« [39]. A felvilágosodás ellenességre Gvadányi József művei jellemzőek. Peleskei Nótáriusa még a nemzeti ügy hőseként ostorozza Budán azokat, akik eltértek az ősi magyar szokásoktól. Az 1791-ben megjelent A mostan folyó ország gyűlésének... leírása c. művében Gvadányi már a bajusz levágását is Bécs rontó hatásának tulajdonítja, és követeli, hogy a nemzeti öltözet viselésére a törvény erejével kényszerítsünk mindenkit. A bajusz és a nemzeti viselet után a magyar nyelv ügye mellett is kiáll. A konzervatív lovasgenerálisnál a hangsúly — úgy érezzük — inkább a külsőségeken van. Az viszont egészen bizonyos, hogy a magyar nyelven nem kíván felvilágosodott gondolatokat terjeszteni. A derék nótárius haláláról szóló versében [40] (1796-ban) már örömmel számoltatja be hősünk hazatérő fiát arról, hogy Pest és Buda megszabadultak az istentagadás és a szabadgondolkodás mételyétől, mert kivégezték Martinovicsot és társait. Ugyanitt kirohan Gvadányi a színház állítólagos erkölcsrontó hatása ellen is. 219-