Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

A taglejtésnek két formáját különböztették meg: a) természetes taglejtés (közvetlen megnyilatkozás), b) művészi taglejtés (kötött, szabályok szerinti mozdulatok). A régi retorikák általános előírása: a taglejtés legyen jellemző és mértéktartó. Fontos követelmény továbbá, hogy minden mozdulatnak szép formája legyen. Nem kell mindent mutatni. Az ideges mozgás, a hadonászás, a gyakori és felesleges gesztikulálás csak zavar. A színésziesen formált, a mesterkélt mozdulatok sokszor teljesen feleslegesek, célttévésztők. [Actio naturam imitetur, et sit moderata. Gestus nonsint crebri, nec iidem!] A modanivalóhoz simult taglejtés, mozdulat vagy megelőz, vagy kísér, vagy utánoz, de mindenképpen a mondanivalót erősítő jellegű. A szónoklattanok, az oratoriák külön adnak szabályokat: a) de actione corporis (az egész test tartásáról), b) de actione bracchiorum, manuum (a karok és kezek mozgásáról), c) de actione colli, humerorum (a nyak és a váll mozgásáról), d) de actione vultus et oris (az arckifejezésekről), e) de actione oculorum (a szemek mozgásáról). A helyes actio, a jó taglejtés »materiae consentiat ac vocem comitetur«, tehát simul a beszéd, a mondanivaló tárgyához, s kíséri az előadást. Nevetségessé válik az a szónok, aki »coelum nominat et manum in terram deprimit«, az égről beszél és kezével a földre mutat, azaz a taglejtés nem simul a mondanivalóhoz. Az egész test tartására vonatkozólag a következő követelményeket írták elő: a) A test legyen egyenes állásban, de ne merevedjék szoborba! b) Kisebb mozgás megengedhető, de beszéd közben a balról-jobbra és fordítva futkározás felesleges és nevetséges. c) A beszélő álljon »illemmel és méltósággal«, s mutassa meg, hogy »sem nem kevély, és rátartó, sem nem félénk és bátortalan, sem örömében ki nem csapong, sem szomorúságában el nem csügged, tekintete szerény, illemes, szabad, érzi ugyan önmagát, de önméltóságát sem nem bálványozza, sem meg nem veti, és tudja, mily tisztelettel tartozik hallgatóinak« [26], d) Testünk mozgásával ne utánozzunk mindent. Ne színészkedjünk, mert a test »beszéde«, »cselekvése« eltereli a hallgatók figyelmét s csak a taglejtés köti le őket, s nem beszédünk. A csekélyebb fontosságú mondanivalót ne kísérje actio, taglejtés. A kezek tartására, mozgására vonatkozó sok előírás közül csak a legjellemzőbbeket vesszük most elő: a) Cicero szerint a kezek a »beszéd nyilai«, ezek ötlenek elsősorban a hallgatóság szemébe, s tegyük azt is hozzá, hogy a kezekkel nem 205-