Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

A taglejtésnek két formáját különböztették meg: a) természetes taglejtés (közvetlen megnyilatkozás), b) művészi taglejtés (kötött, szabályok szerinti mozdulatok). A régi retorikák általános előírása: a taglejtés legyen jellemző és mértéktartó. Fontos követelmény továbbá, hogy minden mozdulat­nak szép formája legyen. Nem kell mindent mutatni. Az ideges moz­gás, a hadonászás, a gyakori és felesleges gesztikulálás csak zavar. A színésziesen formált, a mesterkélt mozdulatok sokszor teljesen feles­legesek, célttévésztők. [Actio naturam imitetur, et sit moderata. Ges­tus nonsint crebri, nec iidem!] A modanivalóhoz simult taglejtés, mozdulat vagy megelőz, vagy kísér, vagy utánoz, de mindenképpen a mondanivalót erősítő jellegű. A szónoklattanok, az oratoriák külön adnak szabályokat: a) de actione corporis (az egész test tartásáról), b) de actione bracchiorum, manuum (a karok és kezek mozgá­sáról), c) de actione colli, humerorum (a nyak és a váll mozgásáról), d) de actione vultus et oris (az arckifejezésekről), e) de actione oculorum (a szemek mozgásáról). A helyes actio, a jó taglejtés »materiae consentiat ac vocem comi­tetur«, tehát simul a beszéd, a mondanivaló tárgyához, s kíséri az elő­adást. Nevetségessé válik az a szónok, aki »coelum nominat et manum in terram deprimit«, az égről beszél és kezével a földre mutat, azaz a taglejtés nem simul a mondanivalóhoz. Az egész test tartására vonatkozólag a következő követelményeket írták elő: a) A test legyen egyenes állásban, de ne merevedjék szoborba! b) Kisebb mozgás megengedhető, de beszéd közben a balról-jobbra és fordítva futkározás felesleges és nevetséges. c) A beszélő álljon »illemmel és méltósággal«, s mutassa meg, hogy »sem nem kevély, és rátartó, sem nem félénk és bátortalan, sem örömében ki nem csapong, sem szomorúságában el nem csügged, tekin­tete szerény, illemes, szabad, érzi ugyan önmagát, de önméltóságát sem nem bálványozza, sem meg nem veti, és tudja, mily tisztelettel tartozik hallgatóinak« [26], d) Testünk mozgásával ne utánozzunk mindent. Ne színészked­jünk, mert a test »beszéde«, »cselekvése« eltereli a hallgatók figyelmét s csak a taglejtés köti le őket, s nem beszédünk. A csekélyebb fontos­ságú mondanivalót ne kísérje actio, taglejtés. A kezek tartására, mozgására vonatkozó sok előírás közül csak a legjellemzőbbeket vesszük most elő: a) Cicero szerint a kezek a »beszéd nyilai«, ezek ötlenek elsősor­ban a hallgatóság szemébe, s tegyük azt is hozzá, hogy a kezekkel nem 205-

Next

/
Thumbnails
Contents