Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

unquam omnes eloquentiae fontos licet aperire . .. tota pandere possumus vela.« A Befejezés is két világosan elhatárolható részre oszlik. I. Első szakaszában értelmesen, logikus rendben öszefoglaljuk mondanivalónk lényegét, de nem tévedünk ismétlésekbe. Cicero ezt így fogalmazta meg: Foglaljuk össze beszédünket, de ne kezdjük meg újra. II. A második szakaszban az érzelmek, az indulatok fokozására törekszünk. Ebben is legyünk mértéktartók. Legyen ez a szakasz is tartalmas: az értelmi és érzelmi momentumok helyes arányú felhasználásával érjünk el igazi hatást! II. Pronuntiatio. A. Vox — Hang. (Fonetikai alapvetés) A régi retorikák szerzői a Pronuntiatio című fejezetben részletesen tárgyalják a helyes kiejtés, a hangoztatás, a »szónoki hangalak« követelményeit is. így igen sok fonetikai, beszédtechnikai vonatkozás is található a régi retorikák lapjain. A fonetika történetének irója nem mellőzheti tehát ezt a forrásanyagot sem. Különösen értékesek azok a fejezetek, amelyek részletesen szólnak a helyes légzésről, a jó »•beszéd-műszerről«, a beszédszervek artikuláció-képességének fejlesztéséről, a helyes és szép kiejtésről, egyszóval a szóbeli előadás »elemi kellékeiről« (hangképzés, hangerő, időtartam, hangsúly) és művészi feltételeiről (hanglejtés, tempó, szünet, taglejtés). Hogy helyesen és szépen tudjunk beszélni, előfeltétel »a hang ismerete«. Ezért alaposan meg kell ismernünk azokat a szerveket, amelyek a beszédhang képzésében játszanak szerepet. A helyes és helytelen kiejtés, a helyes és helytelen hangadás problémáit elsősorban vetik fel a régi retorikák szerzői. Általános szabályuk: helyes lesz a beszéd külső hangzásában is, ha a hangadás erőltetés nélküli, ha a beszélő ura hangjának, ha a hang egészséges, természetes, mert »az erőlködést, s feszességet legrútabb hibának« kell tartanunk [31], Mikor helyes és szép a pronuntiatio? Ha emendata. (hibátlan), ha dilucida (érthető), ha ornata (ékes), ha apta (alkalmas). Mikor hibátlan? [»Si vitio carebit oris, vocis et spiritus.«] Ha helyes a légzés, ha megfelelő a szájmozgás és az állejtés, ha a hangképzés egészséges és világos. [... Sit ipsa vox sana, non subsurda (tompa), rudis (kemény, durva), rigida (nem hajlékony, rauca (rekedt), strepera (rikácsoló), blaesa (selypítő), balba (hebegő, dadogó), et non per nares efflata (nem orrhangú színezetű)]. Gyakran szerepeltek az egészséges hang jellemzésére a következő jelzők: vox dilucida, articulata, sincera, oppurtune variata. Ez utóbbi követelményt egészen részletesen tárgyalják. A hang legyen a közlésnek megfelelően változatos. A harag pl. »vocis genus acutum postulat«, a szeretet, a gyengédség, a jókedv stb. »postulat vocis genus effusum, lene, tenerum, hialaratum.« [A harag: éles, magas, olykor rikácsoló; — az öröm: magas, ömledező, szelid; — a félelem: gyenge, halk, levert stb.] A retorikai szakkönyvek és oratoriák céljuknak megfelelően még 196-