Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

kréten megjelenő képviselőjét, hogy tudatosítsa a minisztérium felé, hogy a kórházi ágy kérdését kezelje súlypontilag, s aztán az is konkretizálandó, hogy mi jár az egészségügyi vonalnak.« Igaza van Quintilianusnak, az ilyen beszéd »aut lacrimas meretur, aut risum«. A frázis veszélye ma is eleven, pedig a frázis nem meggyőz, hanem fáraszt, mert üres, tartalmatlan. Tóth Kálmán, a költő nagyon szemléletesen jellemzi a frázisos beszédet: A frázis csak röppentyű ( = tűzijáték), mely után a sötétség lesz nagyobb csupán, de a nyelvvel csalni nem lehet, megérzik mindjárt a felesleget [25]. A retorikai szakkönyvek is súlyos hibának jelölik, ha a szónokok »exponant phrasium colluviem audentibus« és a hallgatók »non de rebus, sed de verbis sunt solliciti« [26]. A régi retorikák a felesleges szószaporítást is gyakran kipellengérezik. Gáti István (Fontos — Beszéd tudománya 1828.) [27] is úgy tudja, hogy »némelyeknek velőtlen szalmázásaik, idomtalan szószaporítása ;k« csak azt a célt szolgálják, hogy elleplezzék gondolat- és érzés silányságukat. A felesleges szószaporítás mellett leggyakoribb hiba a mai beszédekben, előadásokban a szótévesztés. A megfelelő szó megtalálása, felhasználása nélkül nincs helyes és szép beszéd. Gáti István előbb említett könyvében helyesen mutatott rá arra is, hogy ugyanazon tárgyat »több szóval is ki lehet sokszor tenni, de mégis tsak eggy az rendszerént, a mi arra környül állásához képest leginkább illik«. A magyar retorikák sokszor idézték erre vonatkozólag Quintilianus utasítását is: »

Omnia verba suo loco optima.« Figyeljük meg ezt a beteg mondatot: A rosszul rakott felszerelés sérelmeket (?) okozott a harcosoknak. — A sérelem szó nein fedi azt a fogalmat, amire a beszélő gondolt. A beszélő tehát szót tévesztett, mert fogalom-zavarban is szenvedett. Mennyire igaza van Juhász Gyulának: A megfogalmazásban formát kell keresni minden gondolatnak. s parfümjét is érezni a szavaknak. Puskin is erre utal: ». . , . egy-egy helytelen, hanyag szó Mely lompos és hamis lehet, Vagy pontatlan s gügyögve hangzó« [28]. Ma még szeplő és hiba a »túlzó« (ragyogó, komoly, döntő stb.) és »elkoptatott« szavak (csuda, irtó, rém; csuda jó regény, irtó jól esett, rém jó alak, stb.) szertelen használata is, mert hitelét veszti a beszéd. Erre gondol Nadányi Zoltán is, amikor ezt írja: »Szavak tették, hogy szótlan lett a szó .. .« [29]. A képzavar elleni hibázástól való félelmünkben azonban ne irtsuk ki a képszerűséget beszédünkből. Kellenek a képek, de nem a képtelen képek. A nyelv a gondolatokat, az érzéseket realizálja, s a nyelvi kifejezés ezt a realizálást sok esetben képszerűen fejezi ki. A helyes képek használata rajzol, fest, a beszéd szemléletesebb lesz, hiszen a nyelv, a beszéd művészi anyag is: a csupasz, a nyers megértéstől 16* 193