Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

magukra vállalták a régi, a klasszikus retorikák elocutióra és a pro­nuntiatióra vonatkozó ismeretanyagának tanítását, de a stilisztika inkább csak az írásművek, a leírt művek stílusát gondozta, a poétika a költői művek eszközeit, fajait elemezte, a fonetika leíró jellegű hang­tani ismereteket nyújtott, s a beszéd, az élőszó, az előadás kérdéseivel való alaposabb foglalkozás megcsappant. Átlalában a beszédnevelés, a beszédművelés nem volt az új iskolai retorikák elsődleges feladata. Hogy mennyire igaz ez a tétel, mutatja a legújabb iskolai retorikák felépítése, anyagbeosztása, tárgyalási módja. Vegyük elő pl. Négyesy László retorikáját [21]). Alig nyújt a beszéd, az élőszó hangzási oldalával kapcsolatos ismeretanyagot, nem érinti a pronuntiatio kérdéseit. Elméleti anyaga az új tantervi előírá­soknak megfelelően tág. Tájékoztatást nyújt pl. »az irodalom fogalma és feladata«, az »irodalom felosztása«, az írásművek tartalmi elemei és a »prózai műfajok« című tárgykörökből is. Mai beszédnevelésünk csak könyve két fejezetének veheti hasznát: I. Általános szerkezettan, II. A beszéd. Több fontos retorikai alapismeretet közöl a szerző e két fejezetben. Bármiről kívánunk beszélni — írja Négyesy —, három munkát végzünk: kigondoljuk, mit mondjunk, elrendezzük a mondani­valót, s végül kidolgozzuk, formába öntjük. Amit a tárgyról kigondoltunk, az beszédünk tartalma, ahogyan elrendeztük a mondanivalót, a beszéd szerkezetét alkottuk meg, azután formába öntjük, kidolgozzuk gondolatainkat, s megszületik a beszéd, az előadás nyelvi formája, stílusa, s végül élőszóban elhangzik beszé­dünk: declamatio, elmondás, a beszéd külső, hangzásbeli formája. Igen lényeges követelmény a beszéd »belső rendje«, logikája. Legyen gondolataink sorában egység, haladás, foli/tonosság. azaz! ös­szefüggés, s akkor beszédünk világos, érthető, logikus lesz. Gondola­tainkat azonban nemcsak világos okfejtéssel kell kifejeznünk, hanem hathatósan. Az érveket, ellenérveket, az észokokat, a világos és mély gondolatokat érzelmi momentumok is kísérik, olykor pathoszba (jó értelemben véve), sőt indulatokba csaphat át a szigorú, józan okos­kodás. A beszéd szerkezetével kapcsolatban adott elméleti anyagát is vi­lágosan fejtette ki Négyesy. [»Szerkezettanát« (1895) is beledolgozta.] A beszédnek három főrésze van. I. A bevezetés. Elemei: a jóakarat megnyerése, a figyelem felébresztése, a hallgatóság tájékoztatása: a beszéd tárgyának és céljának (a beszéd tételének) megnevezése. A bevezetés legyen rövid és érdekes! II. A tárgyalás. Magában foglalja a tételeket, azok bizonyítását (induktív — deduktív művelettel). III. Befejezés, összefoglalja a mondanivalót, feltárja a következ­ményeket (recapitulatio), erősebb érzelmi momentumok jelentkeznek (indulat gerjesztés), s végül elhangzik a felhívás az elhatározásra, azaz a beszélő az akaratot befolyásolja. Amint látjuk, az »újabb« retorikák a prózai írásművek elmélete mellett inkább csak a beszéd szerkesztésére, felépítésére vonatkozó ismereteket nyújtanak. Már kevesebb ismeretet kapunk a beszéd »tnr­191-

Next

/
Thumbnails
Contents