Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

talmi«, megfogalmazásbeli, stílusbeli (elocutio) követelményeiről, s még kevesebbet a beszéd »külső«, hangzásbeli követelményeiről (pronuntiatio). E rövid és vázlatos történeti áttekintésünk azt a célt is szolgálta, hogy felhívja a mai beszédnevelés és beszédművelés gyakorlati munkásainak figyelmét a régi retorikákra, hiszen a mai gyakorlat számára is nyújtanak tanácsokat, szempontokat, felhasználható módokat és eszközöket. Tanulságok a beszédművelés mai gyakorlata számára A régi retorikák Elocutio című fejezetének útmutatásai alapján megtanulhattuk, hogy a beszéd »külső«, hangzásbeli feltételei mellett vannak a beszédnek »belső«, tartalmi, megfogalmazásbeli, stílusbeli követelményei is. A beszéd, az előadás valóiában akkor szép és helyes,, ha tartalma, megszerkesztése, nyelvi formája és hangzása (előadása) szempontjából egyaránt olyan nyelvi megnyilatkozás, amely mindig többet akar, mint a csupasz megértést. Mai beszédhevelésünknek tehát törődnie kell a szép magyar beszéd és előadás tartalmi, szerkezeti, megfogalmazásbeli vonatkozásaival is, különös tekintettel a beszéd, az előadás kompozíciójára, grammatikai helyességére, szabatosságára, egyszóval a mondanivalóhoz simuló irályára. A tiszta, világos, értelmes és szép magyar beszéd és előadás a jól képzett hang mellett a gondolkodás és a nyelvi megformálás ékességét, helyességét is tükrözi. Nem lehet szép és helyes az a beszéd és előadás tehát, ami nern a logikus gondolkodás példája, amiben sok a semmi szereppel nem bíró közbevetés, a mondatok közt nincs összefüggés, a logikai rendet felesleges kitérések zavarják, s ha beszédünk és előadásunk nem fegyelmezett. A fegyelmezett beszéd előfeltétele a helyes, logikus gondolkodás. Ha értelmi hézagok vagy éppen értelmetlenségek terhelik a beszédet, már nem világos, nem értelmes. Az Erdélyi Múzeum [22] cikkírója 1815-ben helyesen állította fel a követelményt: »Fő gondunk légyen arra, hogy az értelem világosodjék a beszédben.« Ugyanennek a folyóiratnak hasábjain [23] olvashatjuk: »A Gondolatbeli szegénységet rhetori figurák ne leplezzék el.« A régi retorikák a szónoki stílus hibájának rótták fel, ha a beszélő üres, tartalmatlan frázisokat használ, s gondolat nélküli szóáradatot zúdít a hallgatóra. A Figyelmező (Schedel-Vörösmarty-Bajza) hasábjain 1837-ben [24] a Soproni Magyar Társaság egyik kiadványának (Virágfűzér) bírálata kapcsán nagyon megszívlelendő tanácsot kaptak a soproni ifjak: »Nem lehet eléggé ajánlani ifjainknak. hogy mindenek felett egyszerűség után törekedjenek. A czifraság nagyon is gyakran csak az ürességnek szolgál palástul, a dagály a képzelet és érzelem szegénységnek.« Szenteljünk e kérdésnek mai beszédnevelésünkben is nagyobb teret! Ma is egyik leggyakoribb hibája a beszélőknek, előadóknak, hogy sok beszédükben, előadásukban a felesleges szó, üres szólam, nyelvi klisé, fertőzve még a bürokratikus, a mozgalmi zsargon vizenyős nyelvi formáival. Figyeljük csak: »Kérjük a felsőbb szervek itt helyben kon192-