Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

flexibilis et canora), a helyes és mértéktartó gesztus és mimika iránti érzék (Orator habeat manuum ac corporis agilitatem ut gestu sit prompto ac liberó, non tamen audaci aut scaenico). A legfontosabb követelmény: a helyes elocutio (a jó megfogalmazás, stílus, irály, előadás). Kaprinai elsősorban a hibákat teszi pellengérre. Hibás a száraz, üres beszéd, de hibás az a beszéd is, amelyik csak szavakban gazdag, de nem gondolatokban (si oratio abundat verbis, rebus autem, ac sententiis caret). Mi a helyes, kifejező beszéd alapja? A helyes gondolkodás, a gazdag élményanyag, a beszéd tárgyára vonatkozó sok ismeret, a jó »szónoki« stílus és az eleven, tiszta előadás. Mi jellemzi a beszédstílust (stylus oratorius)? Puritas (tisztaság) fin verbis aut singulis aut coniunctis], perspicuitas (világosság, érthetőség) [in proprietate, dictionum, in ordine rerum et collocatione verborum], ornatus (csiny) [in tropis, in figuris verborum, sententiarum], svavitas (kellem) [numero Oratorio], copia, varietas (bőség, változatosság) [copia verborum, sententiarum et rerum]. Mik a szónoki stílus hibái? Tumor (dagályosság) [vitium est tumor eorum, qui semper nubes et inania captant, humi incedere nesciunt], stylus frigidus (ízetlen, száraz), stylus floridus (virágos) [crebrioribus metaphoris ac tropis], stylus humilis ac pedester (közönséges, egyszerű, alant járó) [nec figuris ornatus], stylus abruptus, ac dissolutus (szertelen, fegyelmezetlen), stylus Laconicus seu nimium brevis, (szerfölött rövid, lakonikus), stylus nimium proxilus (szerfölött terjengős, buja) [accumulat synonima, tautológia]. Kaprinai könyve egészen kivételes helyet foglal el a magyar (bár latinul írta meg) szakirodalomban is. Az utána következő ilyen természetű írások mindinkább beleesnek munkamódszerük miatt abba a hibába, hogy csak kompendiumszerű feldolgozást nyújtanak, vagy csak részben retorikák, mert a poétika és a mindinkább fejlődő stilisztika, s az egyre erősödő fonetika sok területet és anyagot hódít el a klaszszikus retorika elméleti anyagából. Verseghy Verseghy Ferenc »Usus aestheticus linguae Hungaricae« (181Ö) című munkája a retorika és a poétika határán áll. Az ékes magyar beszéd (ornata oratio Hungarica) feltételeit, eszközeit, stílusnemeit is ismerteti. Kár, hogy latin nyelven írta meg A klasszikus retorika hagyományait is feleleveníti, s különösen részletesen tárgyalja (sok poétikai ismerettel megtűzdelve) »az érzékeny előadás« követelményeit. Praktikus szabályait, tanácsait ma is megszívlelhetjük. »Az Egyházi Magyar Ékesenszólásrul való Barátságos Tanácskozás« című tanulmányában (Egyh. Ért. és Tudósítások: 1820—21) újra megvizsgálja a szónoki beszéd eszközeit, különösen részletesen ír »a rajzoló beszéd az élénk előadási stílus követelményeiről, most már magyarul. 186-