Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

nak, s igen alaposan kitágítják a beszéd tartalmi, megfogalmazásbeli követelményeinek körét, illetőleg bővítik az erre vonatkozó tudnivalók tartalmát. Egészen részletesen tárgyalják pl. a beszédben előforduló nyelvi, stílusbeli hibákat. Külön szólnak a nyelvhelyességi kérdésekről (de virtutibus narrationis, de vitiis elocutionis et sermonis), mint pl. Bél [Rhetorices veteris et novae Praecepta 17171, Gesner [Primae lineae Artis Oratoriae, Jenae, 1745], De Colonia [De arte Rhetorica libri quinque, Venetiis, 1728], G. F. Lejay [Bibliotheca rhetorum praecepta et exempla, Claudiopoli, 1751], Szép János [Notitia Artis Oratoriae . . . Posoni, 1806. I—

II], s egy magyar compendium szerzője [Institutiones Oratoriae in usum Gymnasiorum Regni Hungáriáé, Budae 1809.] A szép beszéd követelményeinek summája e régi retorikákban tehát: a tisztaság, hathatósság, érthetőség, kellem, csín, változatosság, azaz a puritas, elegantia, copia, gravitas, perspicuitas, rectus, ordo, varietas. ornata elocutio in verbis singulis, in conjunctione verborum, in numero oratorio, elocutio in sermone Grammatico, in figuris, in amplificationibus stb., stb. A jól felkészült, elrendezett, tartalmas és a szépen elmondott beszéd volt tehát a követelmény. A régi retorikák sokszor hangoztatott tétele, hogy nem lehet helyes és szép az a beszéd, amiben nincsenek nyelvi finomságok, ami nem igényes megfogalmazásában, ami tele van grammatikai és stílushibákkal, ami nyomorék gondolatok tárháza, ami nem példája a fonetikai tisztaságnak a helyes kiejtésnek hangzásában. A régi retorikákat éppen az jellemzi, hogy egyensúly van a beszéd tartalmi, alaki és hangzási oldalát érintő problémák vizsgálatában. Kaprinai István A magyar szakirodalomból elsősorban ki kell emelnünk Kaprinai István »

Institutio Eloquentiae Sacrae« Kassán, 1758-ban megjelent munkáját. Ez a retorikai mű első felében »általános retorika«, (nem véletlenül emeltük ki a homiletikák közül), s megérdemli, hogy abban az összefüggésben is szóljunk róla, hatott-e az iskolai retorikai nevelésre. Feltétlenül. Igen sok pedagógus merítette ebből a könyvből is retorikai ismereteit, annál is inkább, mert itt tömör és világos összefoglalását találta mindazon problémáknak, ismereteknek, amelyeket a retorikai irodalom eddig felvetett és megtárgyalt. Kaprinai könyve első részében nemcsak a szentbeszédek szerkezetéről (orationis Sacrae Structura) értekezik, hanem bevezetésképpen általában a beszéd módokról (modi loquendi), a beszéd irályáról, stílusáról. Először ezt a kérdést veti fel: Mi a szép és helyes beszéd célja? A cél: docere (oktatni), delectare (gyönyörködtetni), movere (megindítani, cselekvésre késztetni). [Vö. Quintiiianus: »Tria sunt, quae praestare debet orator, ut doceat, moveat, deleetet«.] Mik a szép és helyes beszéd követelményei? Először is a megfelelő hang (vox sit solida, 185-