Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

nünk, milyen nyelvi elemekkel segíti elő a költő vagy író azt, hogy gondolatát megértsük, vele együtt érezzünk és művében gyönyörködjünk. Nézzük meg pl. »A walesi bárdok« elemzését. A tankönyv ismerteti a ballada keletkezésének körülményeit, majd kérdéseket és feladatokat ad a verssel kapcsolatban: a vers szerkezeti vázlatának elkészítése, a király és a három énekes jellemzése, az eszmei mondanivaló megállapítása, a költő tárgyválasztásának magyarázata, s ezután végül következik az utolsó feladat: »Az egész költeményen drámai feszültség uralkodik. A költő ezt különböző eszközökkel éri el. Nem részletez, egyes eseményeket inkább csak sejtet, s az olvasóra bízza elképzelésüket. — Keressetek ilyen részleteket Ennyi vonatkozik a formára. (A tankönyv különben majdnem minden szemelvénynél megfelelő mértékben felhívja a figyelmet a nyelvi sajátságokra, és helvenkint egészen alapos nyelvi elemzést végez, illetve végeztet, pl. A reményhez, Szondi két apródja, stb.) Ebben az esetben azonban nyílván nem elégedhet meg ennyivel az, aki alapos figyelemmel olvassa a költői műveket. Nézzük meg, mi mindent kell nekünk észrevétetnünk tanulóinkkal. Legelőször összeállítjuk a költemény vázlatát és megállapítjuk az eszmei mondanivalót. Ezután tesszük fel a következő kérdést: Milyen művészi, nyelvi eszközökkel éri el a költő, hogy mi is átérezzük azt, amit ő is érez? Mert hiszen gondolatát megértjük, megérthetjük akkor is, ha az kevésbé művészi formában kerül elénk. De a költő ennél többet akar. Azt akarja, hogy mi is érezzük azt, amit ő érez, hogy bennünket is áthasson az a nagy indulat, mely őt arra késztette, hogy tollat ragadjon. Emellett gyönyörködtetni is akar. Célját el is éri. Hogyan? Nézzük az első részt: Indul a történet: a király és kísérete halad Wales felé. A bevezető kép nyugodt, békés. Ezt a hangulatot a léptet ige adja. De már a drámaiság is előrevetíti árnyékát: ezt pedig a bevezető verssorban lévő szóismétlés okozza: Edwárd király, angol király ... És a költő ezzel a nyelvi formával mindjárt kiemeli, hangsúlyozza azt, hogy ez a király — angol király, s csak látogatóba megy egyik »tartományába«, amelyiket nem érez, nem is érezhet sajátjáénak, nem is érdekli semmi, csak az, hogy mennyit ér az. A 2. versszakban már eldől, hogyan kell éreznünk ez iránt a király iránt, akit az első versszakban még közömbösen szemlélhettünk. Mostmár csak haraggal gondolhatunk rá. Miért? Az első 3 sor még mindig csak sejteti a drámai következményeket, hiszen a király csak az iránt érdeklődik, van-e ott folyó, és földje jó. De egyszerre megjelenik a maga felháborodást keltő mivoltában, mikor megtudjuk, hogy a földet a pártos honfivérrel öntözteti. Mi kelti ezt az érzést bennünk? A »pártos honfivér« jelzős szerkezet, illetve az ebben rejlő ellentét. Mit jelent a honfi? A »honfi« a legnemesebb emberi érzések egyikétől, a hazaszeretettől áthatott embert jelenti; s a »honfivér« összetétel 132