Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Bakos József: Cornenius és a nyelvi nevelés néhány kérdése. (Az Orbis Pictus megjelenésének 300. évfordulójára)

nem vésődnek bele, »összeköttetésbe hozva pedig csakhamar magukról bizonyos fényt szórnak«. Comenius példát is hoz fel: ez a négy szó: lélek, létei, dolog, rend külön-külön is hordoznak értelmet, jelentést, de összekötve: Rend a dolog lelke — mondatban a szavak valóban »teljes fényt szórnak« magukról, illetőleg a mondatokba foglalt szavak egyszersmind a dolgok felépítését is kifejezik. [17], Nagy Oktatástanának X. fejezetében a nyelvi nevelés gyakorlati munkásainak ezt tanácsolja: »Arra kell törekednünk, hogy az iskolában a nyelv kifejező képessége finomodjék.« Ezért száműzni kell az iskolából a verbális magolást, s sok diktálást, az üres szócséplést, s a nyelv kifejező funkciójának fejlesztése érdekében új módokat és eszközöket használjunk fel a nyelvi nevelésben. így a dramatizáló módszert, az iskolai vitát (önálló vélemények szabad előadásában s nem üres szócséplés formájában!), a gyakorlatok nyilvános kijavítását, bírálatát, analitikus és szintétikus gyakorlatok beiktatását (a tanuló konstruál, új formákat alkot, analizál, kiegészít, átalakít, tehát az értelem- és stílusgyakorlatok aktív részvevője), a szemléltetés, a lustratio gyakori alkalmazását (suaviter et potenter, hogy a tárgyak bemutatásával is szemléltesse, illetve kialakítsa a helyes képzetet és fogalmat), a szóértelmezések beiktatását (a tanuló fejtse ki, írja le a szó fogalmi (jelentésbeli) tartalmát), a szókincsfejlesztő gyakorlatok tartását. (A világ, a dolgok, a jelenségek új és új elemeinek ismerete, új fogalmak, új szavak ismeretét is jelenti, ezért a formális jellegű nyelvtanulás, szótanulás, tartalomtól elszakított oktatás helyett a tudományok eredményeit, az ismereteket, a mesterségek tárgyait is tanítjuk, s így együtt bővül »a tárgyi világra vonatkozó ismeretünk és szókincsünk«.) Ö maga is sok új szót alkot, vagy ritkán használt szavakat elevenít fel (pl. proma conda — éléstár, aucupium, daduchi stb.). Üj fogalmak, új tárgyak, új jelenségek százait kellett latin nyelven közvetítenie, ezért ontja a ritkán használt latin szavakat. A szükségszerűség diktálta tempóval bővült latin szókészlete. Sokan a klasszikus latin felhígítását látták e tettében, s még az 1700-as években is elmarasztalják Comenius »latinságát«. Tankönyveinek latin nyelvét úgy tekintették, mint ami telve van barbarizmusokkal, s nem a tiszta latinság forrása: »Infelix etiam, quantum ego quidem video, est Comenii Januae in Scholis nostris introductae institutio, . . . hie liber manifestis ubique barbarismis largiter abundet, ego nec causam, nec rationem video, quare ex hoc lutulento fonte purioris Latii Sermo derivari debeat.« [19], Comenius a panasz és a vád hangján beszél kora nyelvkönyveiről, mert ezek a könyvek nem alkalmasak a gondolkodás és a nyelv fejlesztésére, illetőleg a nyelv kifejező funkciójának, képességének művelésére: »Alig egy-két nyelvkönyv ad utasításokat arra nézve, hogy kell a beszédet megszerkeszteni, csupán elemezni, egy frázisgyűjtemény sem mutatja meg a kifejezésnek, művészi megszerkesztésének és változatosságának módját, hanem csak a kifejezések zavart egyvelegét vetik oda.« [18]. Majd később látni fogjuk, hogy Comenius hogyan valósítja meg a gyakorlatban, tankönyveiben eddig ismertetett elgondolásait. 10