Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

zása, mit nevezünk „általánosodott"-nak, nem könnyű. Megmaradt a Bugát—'Nendtvich nyelvből máig a 'higany, horgany, szénkéneg. A negyedik alapelv elfogadása még ma sem tekinthető egészen általánosnak. Az a törekvés, 'hogy magyarosabb hangzásúvá tegyék az idegen szavakat, az eredeti szó megcsonkításához vezetett. így lett oxigénium helyett oxigén, nitrogénium helyett nitrogén stb. A kolozsvári egyetem természettudományi professzorai, élükön Apáthy Istvánnal, nem fogadták el ennek a megcsonkítási eljárásnak a helyességét. Szerintük „a magyar nyelvnek ősi hagyománya, hogy a latin szókat csonkítatlanul illeszti be a magyar beszédbe. A kolozsváriak, majd követőiként elsősorban sok szegedi professzor volt a „kolozsvári tájszólás" híve. Szerintük: „Ez a tájszólás hovatovább arra vezet minderikit, aki használja, hogy mialatt a németesen csonkított szónak csonkítatlan alakját keresi, megtalálja az idegen szónak magyar mását és idegen szókkal mindig kevésbé tarkított magyarsággal kezd írni. Sok latinos vagy görögös formájú szó kirí a magyar mondatból és tiszta magyar szóval kell helyettesíteni, holott megszokottabb németes formájában észrevétlenül elcsúsznék." [82]. Ezzel függ össze az is, hogy a kémiában a fonetikus írásmód igen nehezen tud általánossá válni, s ma legújabb szerves kémiáink klór helyett ismét chlor-t, etiléter helyett ismét aethylaether-t stb. írnak. A hivatalos tudományos nyelv mellett 1829. óta fellelhetjük a régi magyar kémiai műnyelv nyomait is, Különösen népszerűsítő könyvekben, [pl. 67] ezek közül is elsősorban a mezőgazdasági jellegűek mutatnak fel régi szómaradványokat. így találkozhattam egy 1927-ben kiadott mezőgazdasági ismétlő iskolai tankönyvben a kovasavas lúgsó kifejezéssel, Nyulas Ferenc szóalkotásával. Az elemek régi magyar neve közül a kénesőt még Ilosvay is használja 1888-ban, a piskolc, egérkő, póris nevek azonban már akkorra végleg elenyésztek. Jelenleg az a helvzet, hogy kémiai nomenklatúránk több nemzetközi szót tartalmaz, mint akár az oroszé, akár a németé, pedig más tudományágakban a helyzet fordított. Arra nincs lehetőség, hogy a múlt századnak azt a hibáját, hogy elszakadt a nyelvújítás során a magyar múlt kiváló kémikusainak munkájától, helyrehozzuk. A régiek iránti tisztelet és megbecsülés érzésének felkeltésére, munkáiknak megismerésére azonban nemcsak lehetőségünk van, 'hanem egyben kötelességünk is. Kováts Mihályra, mint a magyar kémia egyik úttörőjére tekintünk, arra, aki elsőnek birkózott meg azzal a feladattal, hogy a kémiát elsőnek szólaltassa meg magyarul, s aki ezen felül is mindent megtett, hogy a természettudományos ismereteket, természettudományos gondolkodást hazánkban minél szélesebb körben elterjessze. 492