Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

korlati munkára. Gyakorlatunkban külön előadásokon és speciálkollégiumukon foglalkozunk az élő beszéd kérdéseivel is, s így is felhívjuk tanítványaink figyelmét arra, hogy az élő beszéddel való foglalkozás is részfeladata az iskolában folyó oktató-nevelői munkának, s a fejlettebb beszédkultúra igényének felkeltése is nyelvművelés. 29. A beszédhibajavítás magyar szakirodalma a magyar beszédkultúra szempontjából is fontos hivatást teljesít. Ezeket a műveket nemcsak a gyógypedagógiai szakoktatás használja fel, hanem igyekszünk e művek eredményeivel megismertetni a pedagógiai főiskolákon hivatásukra felkészülőket is. Ebből a szempontból nagy hasznát veszszük Kanizsai Dezső »A beszédhibák javítása« című könyvének. Művében »négy évtizedet meghaladó tapasztalatait foglalja össze«. A leggyakoribb beszédhibákat elemzi; s részletekbe menő elemzéssel világította meg »a helyes hangképzés, a helyes beszéd kialakításának gyakran hosszadalmas módszerét«. Világosan megírt sorokban kapunk ismereteket a leggyakoribb artikulációs hibákról éppen úgy, mint a beszédritmus és a beszédfolyamatosság centrális eredetű zavarairól, a hadarásról, a dadogásról és a szükséges korrekciókról. Igen hasznos cikk Vértes O. András írása a beszédhibákról. (»A beszédhibákról.« M. Nyr. 1956. 343.) Gyakorlati célból az iskolák gyakorlati munkásai számára mutatja meg Vértes, hogy mi a beszédhiba. Szól a beszédhibák két nagy csoportjáról: a pöszeségről (bizonyos hangok, hangkapcsolatok kiejtési hibáiról) és a beszédritmus zavarairól (a dadogásról és a hadarásról). A gyógypedagógiai nevelők számára írt könyvek is elősegítik a magyar beszédnevelés elméleti és gyakorlati problémáinak elmélyítését és megoldását. Bárczi Gusztáv: »A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai« (Bp. 1954.) című írása sok gyakorlati vonatkozást is tartalmaz. Helyesen állapítja meg, hogy a hangos olvasás fejleszti a tanuló kiejtési képességét is, s a beszédneveiésben különös gondot kell fordítanunk az egyes hangok tanításában a hang hallási, vizuális és motorikus komponensének a megfigyeltetésére és elsajátítására. Gémesyné, Egry Györgyi és Meixner Ildikó ugyancsak a gyógypedagógiai nevelők számára készített munkája »A beszédnevelés, beszédfejlesztés és beszélgetés kézikönyve« a beszéd és a gondolkodás tervszerű fejlesztésének legmodernebb módszereivel ismerteti meg a pedagógusokat. A magyar óvodák beszédpedagógiai törekvéseiről, beszédnevelési, beszédművelési módszereiről sajnos kevés a megbízható jó szakmunka. Pedig ezen a fokon különösen nagy szükség van a gyermek nyelvének, beszédének alapos fonetikai művelésére is. »A beszédkészség fejlesztése az óvodában« című kiadvány [157] helyesen vázolja az óvodai beszédnevelés célját. Cél: »a gyermeki beszéd fonetikai helyességének kifejlesztése: a magyar artikulációs bázis megteremtése, a szájszervek, ajkak, a nyelvmozgás, s a beszédszervi izmok gyakorlása«. Sajnos, a könyv csak kezdet, kevés a megbízható elméleti anyag benne. Ezen a téren a magyar szaktudománynak igen súlyos mulasztásokat kell pótolnia. 57