Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Pataky László: Négyesy László verselméleti munkáinak jelentőségéről

mondott: »Az igazság akkor is igazság, ha három mondatban, ha egy tanulmányban vagy ha egy tudományos munkában mondják el. A tudomány azonban csak akkor szokta elfogadni, ha az ő nyelvén fogalmazzák meg, s az ő apparátusával igazolják. Ezért igazat kellett adnunk Horváth Jánosnak is abban, hogy a verstan ugyanolyan kötelezettségekkel járó tudomány, mint a többi, s nem lehet, hogy »ki-ki tovább fújja a maga nótáját, tekintet nélkül mások megokolt, a ritmikai tapasztalat alapján álló s verstörténeti tényekkel és múltbeli illetékes nyilatkozatokkal támogatott megállapításaira«. [9]. Négyesy lelkiismeretesen kidolgozott és kristálytisztán kifejtett eredményei felszabadító hatással voltak a korabeli kutatókra. (Vö. Horváth Cyrill tanulmányát a Négyesy-emlékkÖnyvben.) [10]. Később is fiatal kutatókat is elmélyült tanulmányozására ösztönözték [11]. Legnagyobb jelentőségűnek mégis talán azt a hatást tarthatjuk, amelyet nevezetes stílusgyakorlatain résztvevő költőinkre: Eabits Mihályra, Kosztolányi Dezsőre, Juhász Gyulára, Tóth Árpádra gyakoroltak. Kétségtelen azonban az is, hogy az ő eredményei Ady verseinek tanulmányozásához már nem elégségesek. Egyáltalán az Ady-kérdéshez teljes konzervatív elfogultsággal szólt hozzá. Azt hisszük azonban, hogy azt a többször elhangzott igéretét, mely szerint Ady versművészetével megfelelő objektivitással kíván egyszer részletesebben foglalkozni, nem az elfogultsága miatt nem tudta megvalósítani, hanem mert az ő elmélete Ady költészeti forradalmának megértésére, az Ady verselésének megvilágítására már nem volt megfelelő. Móricz Zsigmond támadó szavai [12] azonban még akkor is üresen konganak a hozzáértő előtt, ha pompásan meg is találta azt a valóban elavultan konzervatív kívánságát Négyesynek, amely méltó volt a kigúny olásra (uo. 287. 1.). Jogos ez a kérdése: »Mi baja van Négyesynek Adyval?», de jogtalan ez a támadása: »Négyesy Lászlóék ilyeneket nem találnak meg, csak verslábakat és verstechnikai kincseket.« Azt a vitát, amelyik a magyar vers ritmusának kérdésében egy-két év óta folyik a magyar irodalomtudomány berkeiben, viszont azért kísérjük reménykedő figyelemmel, mert e kérdés olyan korszerű megvilágítását várjuk végső eredményeitől, mely szerintünk nem annyira a régi versek jobb elemzésére, hanem sokkal inkább a legújabb magyar versek megvilágítására is alkalmas elmélet lesz. Lelkesedünk Ady verseiért, Németh László tanulmányaiért, de Négyesy tudós lelkiismeretességének, alaposságának, logikus és kristálytiszta megállapításainak hatása alatt egyre erősödő meggyőződésünkké vált: az új magyar verselmélet a Négyesyéhez hasonló módszerekkel lesz kidolgozható. Különben a feladat megoldására úgy véljük Négyesynek is megvolt, a helyes alapja és iránya, csupán az idő nem volt még akkor érett erre. Nevezetesen a magyar népköltészet iránti mély vonzódásában. A magyar ősi vers c. cikkében [13] milyen meggyőzően foglal állást, mikor a régi magyar költészet különböző minőségű darabjairól szólva ezt írja: »biztosíthatok akárkit, hogy a rossz versek nem népköltési maradványok.« Ezzel kapcsolatban megint említést kell tennünk az ő egri kapcsolatairól. Nem volt az véletlen, hogy az ő első jelentős írásai 82