Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Harsányi Zoltán: Péterfy Jenő a képzőművészetről

jó és rossz értelemben egyaránt. A művészi autonómia hangoztatása közben néha nem hajlandó meglátni, hogy a művészet autonómiája csak a művészi megvalósulásra terjed ki, és nem jelentheti azt, hogy a művészetnek ne legyen szabad bármilyen tárgyat feldolgoznia, ami a művészt éppen foglalkoztatja, tehát erősen politikai tendenciájú témát is. A démon fegyvereiről írt kritikája jellemzően mutatja ezt. Második cikke a képről mintha lelkiismeretfurdalásról árulkodna. Arról, hogy mindenáron erőltetve az esztétikai tárgyilagosságot, túllőtt a célon, igazságtalanná vált a művész iránt. Sőt ezzel az álláspontjával úgy tűnhet fel, hogy beállt a haladó tendenciája miatt a kép ellen csaholok táborába. És valóban igazságtalan is volt a kép iránt. A 1' art pour 1' art-nak az az értelmezése, hogy a művészetnek önmagába kell zárkóznia és nem szabad az élet teljességéből magába ölelnie a politikumot, a társadalmi harcot még az ilyen zseniális és széleslátókörű, a hegeli dialektikán iskolázott esztétikusnak az ítéletében is, amilyen Péterfy Jenő, tévedésekre vezet. Egyáltalán nem szólt a kép nagy erényeiről, csak a hibáiról, pedig a Zichy-festmény minden hibája ellenére is tele van hatalmas erejű drámai mozgalmassággal, és megrázóan ábrázolja, hogy a gyilkolás, a pusztítás ördöge irányítja a világot — a legszentebbnek elismert intézmények hozzájárulásával, sőt részvételével. A művészet a művészetért elv helyes felfogása tükröződik azonban akkor, amikor élesen bírálja a képen a tendencia túlzott előtérbe nyomulását, ami a kép kompozíciójának egyenetlenségéhez vezetett. A Zichy-kritika után közvetlenül Munkácsy Milton-járói ír ismertetést az Egyetértésbe [10]. Ennek a függetlenségi lapnak most pár évig (1878—1882) rendszeres munkatársa, főleg színibírálatokkal. Köztudomású, hogy Munkácsy gyönyörű alkotása is a párizsi világkiállításon került először bemutatásra A démon fegyverei-ve 1 együtt. Péterfy egyik nagyon jellemző sajátsága, hogy mindig kifejezni törekszik bírálat közben egy olyan általános érvényű szempontot, amelyik kritikai munkamódszerét alapvetően irányítja. Bevezető szavaiban itt arra utal, hogy a Munkácsy képe mindenütt óriási tetszést aratott. Hírharsonák előzték meg. A kiállítás látogatója már azzal az elhatározással léphette át a terem küszöbét, hogy neki ez a kép ha törik, ha szakad, tetszeni fog. Milton tehát szenzációvá dagadt. -•A sensationális hatásoktól mindig irtózom. Hiányzik bennök a kellő mérték, s néha egészen hamis a mérlegük« [11] — állapítja meg. »Munkácsy képe azonban a »sensatiót« túl fogja élni, jóval inkább, mint némely híres társa. A kép sokkal igazabb, sokkal egészségesebb, semhogy a nagy dicséret árthatna neki.« Ezután gyönyörű elemző kritikával mutatja meg Munkácsy fejlődését a Miltonig, és a kép helyét művészetében. Érdekes szembeállításként a Zichy képével ismét, talán még világosabb formában fejez ki egy nagyon fontos esztétikai követelmér yt: a művészi alkotás hatásának közvetlennek kell lennie. Munkácsy képén mindenekelőtt ezt a közvetlenséget csodálja. »Azonnal tudjuk, mit akart a festő, s a villanyos ütés gyorsaságával érezzük hatalmát.« Az élet melegéből kelt ki e kép, s azzal hat is a szemlélőre. 68