Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

tagolatlanságot, a lassú beszédmodort (a papos modort), a gyors, hadaró beszédet, a melódia hibáit. Ugyancsak a budapesti tudományegyetem ejtési versenyéhez fűz értékes megjegyzéseket Derne László a Magyarosanban [153]. Az 1948 tavaszán tartott helyes magyar ejtési verseny bírálatait összegezi. A magyar beszédpedagógia gyakorló munkásai különösen nagy haszonnal olvashatták megjegyzéseit, mert az eddigi nyelvhelyességi irodalomnak a magyar beszéd helyességére és hibáira vonatkozó nézeteit sűrítve találták meg cikkében. Mondanivalóját I. A kiejtés, II. Hangsúly, hanglejtés, dallam, III. Lélekzés csoportosítás szerint összegezi. Beszédtechnikai vonatkozásban is fontos tételei: I. Kiejtés: a) magánhangzók: az orrhangú beszéd kellemetlen és helytelen. — összeszorított foggal nem lehet tisztán beszélni: »az egészséges hang csak megfelelő szájnyílás és jól kirajzolódó ajakállás segítségével születhetik meg.« Ejtsük az á-t nagyon nyitott szájüreggel, leeresztett állkapoccsal. Gyakori az á-nak túlságos kis szájnyílással, elől képzett, szinte é-szerű ejtése: étszélóhely. — b) Mássalhangzók: »A magyarban a nyelvvel alkotott mássalhangzók mind lelógó vagy laposan simuló nyelvheggyeJ ejtendők: a t, d, 1, n, sz, z, s, zs hangot visszahajtott nyelvheggyel képezni helytelen.« — c) Csúnya modorosság a betűhöz való ragaszkodás: lát-ja. — d) »A magyarban sem elnyelt magánhangzók, sem néma mássalhangzók nincsenek: a képzés tisztaságában a hangsúlytalan szótag nem különbözhetik a hangsúlyostól.« — e) Időtartamában --mindkét hangzócsoport értelemhordozóan kötve van«. Világos és hasznos fejtegetést találunk a hangsúly, hanglejtés, dallam kérdéseiről. »A dallamforma a kijelentésben is, a kérdésben is kötve van. A tagadás nemleges kijelentés, tehát a kijelentéssel azonos dallamú, a tagadó kérdésben a kérdés jellege uralkodik, a kérdés dallamára ejtjük. A közlés dallamában a dallamcsúcs a hangsúllyal jár együtt: a hangsúlyos szólamnak első szótagja magas. A kérdés dallama a csúcsot az utolsó előtti szótagnál éri el, utána leesik. Egytagú mondanivalóban a közlés egész dallama végig siklik az egyetlen szótagon: kérdésben a kezdő mélyponttól a dallamcsúcsig tart a siklás.« A helyes magyar kiejtés kérdéseit tárgyalja Derne »Nyelvművelésünk főbb kérdései« című kiadvány egyik fejezetében. A köznyelvi kiejtésnek norma értéke van, ez a helyes kiejtés »nemzeti normája«. A kiejtés leggyakoribb hibái: a magánhangzók általános orrhangúsítása, az affektált hangok használata: akadémia, telefon (éles e!) az é-be hajló á: újség, a d, t, sz, z hangok a szokástól eltérő képzése: t [a nyelv hegyével és hátrább képzett t: (apico-postalveolaris], a t hang hehezetes képzése, a k hang után h-féle utóhang, zöngés hangok félig, v. egészen zöngétlen kiejtése: peszél, a h-hangnak ch-val való helyettesítése: düch, pichen, az r-hang ropogtatása, vagy németes kiejtése; az 1 jésített színezete ... A helyes magyar kiejtési versenyek felújítása, illetőleg a Pedagógiai Főiskolák gyakorlatában is meghonosítása [154] ismét erős lökést adott a beszéd hathatósabb művelésének. Bárczi Géza helyesen jegyezte meg: a jó magyar ejtési versenyek a magyar nyelvművelés ügyét is szolgál54