Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: Eger természeti földrajzi környezete

tényezőkön is. A részletezés csak megerősítené azokat a lényegbeli összefüggéseket, amelyekre itt rá akarunk mutatni. Megerősítené továbbá azt; a felfogásunkat is, hogy az éghajlat környezetünk egyik szövevényes és igen dinamikus tartalmi eleme. Növényzeti- és talajviszonyok Az éghajlat a növényzettel együtt a talajviszonyoknak is fő alakítója volt. A Bükkben formailag még ma is a természetes növényzet van túlsúlyban, ez az erdőség. Kiterjedése a területhez viszonyítva a hegység központi részein eléri a 90%-ot. Állományában a tölgy és a bükk az uralkodó az ismeretes magassági zónákba rendeződve, de üzemterves beavatkozás alatt. Több helyen telepített fenyvesekkel színeződik. A nyílt hegyi rétek tavasszal és nyár elején a legszebb virágszőnyeget hordozzák, a sötét bükkösök alján zöld mohos kövek húzódnak meg, a tölgyesekbe besüt a nap, gazdag aljnövényzetéből őszi időben messze kitűnik a cserszömörce égő piros színe. A ,,kövek" meredek részletei csupaszok és fehérek, csak szögleteikben és repedéseikben húzódnak meg a sziklalakó növényzet képviselői. A magas Bükk növényzetével szemben áll az alacsonyabb fedőhegység és az akkumulációs szintek átalakított, gazdasági övezete az intenzív termelő munka nyomaival. A társadalmi beavatkozást nemcsak a domborzat szelídebb hajlása, hanem megint csak a kedvezőbb éghajlat tették eredményessé, sőt hívták ki. A régen kiirtott erdők helyén szántóföldi 7. ábra. Telepített fenyves a Bükk-fennsíkon 521