Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

désével nagyjából lépést tartott. Az újonnan alkotott elnevezések erőltetettebbek azonban, mint a fiatal korában készítettek. Kováts Mihály által alkotott magyar kémiai műnyelv teljes egészében sdhasem élt a magyar tudományban. Néhány általa alkotott szó azonban egy ideig még fennmaradt. Hogy Kováts Mihály szerepét a magyar kémiai műnyelv kialakulásában helyesen láthassuk, a továbbiakban röviden kitérek azokra a mozzanatokra is, amelyek a végleges műnyelvhez elvezettek, mégha azok Kováts Mihály működésével, közvetlen kapcsolatban nem is voltak. így lesz lehetséges egyrészt megérteni, hogyan vált hatástalanná Kováts kémiai nyelvújító tevékenysége, s ilyen áttekintés birtokában adhatjuk meg Kováts művének azt az értékelést, ami azt valóban megilleti. Varga Márton könyve [59] 1808-ban, a Magyar Chémia utolsó darabjának megjelenésével egy időben hagyta el a nyomdát. így érthető, hogy bár hivatkozik Kováts Mihályra, de neki önállóan kellett a szókeresés nehézségeivel megbirkóznia. Eszerint jogosan írhatta: „Előttem törött út. kiki tudgya nem volt." Leginkább elismeri Kováts érdemeit, és leginkább támaszkodik szóalkotásaira is Pethe Ferenc, aki 1815-ben adta ki Davy angol könyvének fordítását: A földmivelésí Kimia gyökere címmel. Pethe könyvének nem sokkal volt több hatása, mint Kováts művének. Legfeljebb az agronómusok használták, s a régi (Nyulas, Kováts, Pethe-féle) kémiai műszavak főleg az ő közvetítésükkel jutották a földműveléssel foglalkozó szakkönyvekbe, népszerűsítő munkákba. Lánghy István és Lencsés Antal mezőgazdasági folyóirata még 1829-ben is nagyjából Pethe nyelvén beszél, bár sok önállóan alkotott (fordított) szóval is találkozunk náluk. 1829 a magyar kémiai műnyelv történetében töréspontot jelent. Ekkor lépett elő a pesti egyetem egy új, a régivel szinte semmi kapcsolatban nem álló műnyelvével. A pesti egyetemen ekkor még német volt az oktatás nyelve, de Schuster János, aki Winterl Jakab után következett a kémiai tanszéken, ,,új elemekkel, új vegyületekkel nem bírván a chémiát gazdagítani, magvar szóhangokból új neveket faragcsált a már meglévők számára" [80]. Schuster nem tudott jól magyarul, így az általa alkotott szavak is kínosan hangzottak a magyar fülnek. Legelőször a Gyógyszerek árszabásában [63], majd Schuster tanítványainak: cikkeiben [64, 88] ismerkedhetett meg a közönség az új műnyelvvel. Schuster megígérte, hogy annak „alkotása okairól, rövid nap azon Ns. Hazának szám fog adatni, miképpen lehessen, és kelljen ezzel élni", ígéretét azonban nem tartotta meg, nem indokolta meg, miért kellett erőltetett magyarságú szavakat keresni olyan fogalmakra, amelyekre jó szavak voltak a régi magyar nyelvben, részben pedig Nyulas, Kováts, Pethe műszavai között. Még azok is megborzadtak ettől a nyelvtől, akik az új nyelvet szükségesnek gondolták ahhoz, hogy tudományos cikkeket szólaltassanak meg magyarul. „Lesznek, eleve látjuk, elegen, kük az itten is felhozott, 's az Értekezések' folytában széltére előkerülő új műszavakon elborzad489