Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

nak, 's talán azoknak újólag magyarra leendő fordítását is kívánandják" — írja Fenyéry Gyula, s a nyelv egyetlen mentségéül azit hozza fel, hogy „mind ezen munka pedig nem vaktában, hanem bizonyos rendszer után készült" [90]. Vallóban a Schuster által alkotott nyelv kémiai szempontból határozottan logikus felépítettségű volt. Példaképül, mint mindenben, a német irodalom szolgált számára. Okén német kémikus 1818-ban az anyagok neveinek germanizálásával egyidőben megkisérelte azt is, hogy a latin vegyszernevekhez hasonló jellegzetes szóvégződést alakítson ki. A szilíciummal azonosított kova (Kiesel) nevéből kiindulva, minden elem nevét úgy alakította, hogy azok -el végzettel bírjanak stb. Schuster a fémek nevének alapjául az aranyat vette. így kaptak azok az ő nyelvében mind -any, -eny végzetet (édeny, timany, vasany, üsteny). A nem fémek végzete -ó, -ő lett (víző, fojtó, kenő). A vegyületek elnevezésében, ahol a latin névben -osum végzetet alkalmazunk, a fémeknél -ats, -ets, a savaknál -as, -es végzetet képzett. 1838-ban Schuster meghalt, addigra ez a rettenetes műnyelv már meglehetősen általánossá vált. 1841—42 telén Schuster tanítványai, elsősoriban Bugát Pál, aki már Schusternek is segített a műnyelvének kialakításában, továbbá Nendtvich Károly, Irinyi János a műnyelv újabb átalakítására határozták el magukat. A Természettudományi Társulat 1842. január 25-i ülésén már „Bugát Pál jelenti, hogy a vegytani műszavak rostálgatása jelesen halad előre" [78]. A megújított műnyelvben már minden elem átvette az arany végzetét, így keletkezett a köneny (H), éleny (O) stb. szó. Nendtvich 1844-ben büszkén írja, hogy „nem bír egy európai nyelv is műszavakkal, mellyek a tudomány mostani állásához képest olly rendszeresen s olly következetesen volnának kidolgozva, mint hazánk nyelve". Érdekes, hogy a magyar kémiai műnyelvet leghamarabb a tudományos jellegű dolgozatok vették át, a nem szakemberek szómára készült cikkek, könyvek részben a régi magyar, részben a nemzetközi kifejezéseket alkalmazzák (pl. 67). A Kolozsváron megjelent Természetbarát című rövidéletű természettudományi ismeretterjesztő folyóirat (1846—48) ugyancsak nem vette át a pesti egyetemen született magyar kémiai műnyelvet. Nem vállalkozott azonban a Természetbarát szerzői köre, hogy egy másfajta, egységes műnyelvet alakítson ki. A folyóiratban míg az egyik szerző egérkőről, kénesőről beszél, addig a másik jód-ról, oxygénről, a harmadik viszont élenyről, folyanyról stb. szól. A Természetbarát hasábjain hangzott el a Bugát—Nendtvich— Irinyi-féle műnyelv legkomolyabb kritikája. Jánosi Ferenc tanulmánya: Figyelmeztetés a vegytan magyar névszerkezete körül címmel a Természetbarát 1847-i évfolyamában (605. ihasáb) jelent meg. Ennek alapján a kérdést a Magyar Tudományos Akadémia külön ülésen is megtárgyalta. Az 1847. március 23-i ülésen a műnyelv védelmét Nendtvich Károly látta el. A vitában többek között Vörösmarty Mihály és Bugát Pál is résztvettek. Az ülés végül olyan határozatot hozott, „miszerint 490