Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

vének írása közben jött azonban rá arra, hogy a különböző anyagokkai való füstölés hasznossága csak hiedelem. Ettől kezdve megragadott minden alkalmat arra, hogy a füstölés ellen küzdjön. A kémia könyvében sok esetben hivatkozik a füstölés hasztalan, sőt sokszor ártalmas hatására, noha akkor ez az eljárás [hivatalosan előírt orvosi módszer volt [401. „Régtől fogva, és nagyon javasolták — írja a Magyar Chémiában — 's még ma-is sokan tanátsolják az Orvosok, hogy a' betegeknek . . . a' házökat etzettel úgy füstöljék, ihogy az etzetet izzó vasra, v. izzó téglára töltsék ... Ez máinapig oly nagy szokásban vagyon, hogy jaj volna a' nak az Orvosnak, a' ki ez ellen szóllana." Kováts azonban bátran szembeszállott ezzel a hiedelemmel is. 4. A köznép babonái. „A Köznép nállunk teli van orvosi babonával", panaszolja már első könyvében Kováts Mihály. „Ez ugyanis áhítatosan hiszi a' fegyver ellen való mesterséget (spiritusnak nevezik), a' lidértzeket, a' tátosokat, a' boszorkányokat, a' kötéseket tsináló tudákos, vén asszonyokat, a' kan ördögöket, a' garabontzás deákokat, a' terenyből jövendő mondó tisztes emberi formát levetkezett, tsalárd, tolvaj oláh tzigányokat 's a' t. . ." „A' belső részek dugulásában kínlódóról azt tartja; hogy annak kötés a baja 4. ., a' tejet nem adó, az,ómban pedig rossz legelőn járó, éh tehénről inkább azt állittya; hogy megboszorkányozták; mint sem hogy enni adna és kedvezne neki." Mindent megtett, hogy ezeket a babonákat leküzdje, hiszen „ezek a' gondolkozások a' XVIII.-dik századnak a' végére nem illenek". A Segedelem-táblákat is azért írta, hogy a sck helytelen népi gyógymódot tudományosan megalapozott módszerekkel cserélje fel a nép. Igen sok helytelen népi gyógyeljárást talált a falusi bábáik gyakorlatában. Ezek számára külön könyvet, „Rövid oktatás"-t írt [10], hogy tudják, hogy mit kell és mit nem kell tenniök, minthogy szakismeretük rendkívül alacsony, mert ,,a' Magyar országi falusi bábák mindég a' legszegényebb, legegyűgyűbb falusi aszszonyokból p. o. szűkölködő vénaszszonyokból, öreg, özvegy csordásnékból, kondásnékból, csikósnékbói szoktak lenni". A köznép babonái elleni küzdelem érdekében írta a Magyar patikát: is, „ho<gy a' falusi ügyefogyott, beteg adózó népen kevés költséggel, és azok bizodalmas kívánságok szerént segíthessenek" [14], Elítélte a vallásos mezbe öltözött orvosi babonákat is, azokat is, akik „azt emlegetik, vagy talán biszik-is: ha az Isten akarja élek, és így minden bajokat az Istenre kenik" [3], s így bajuk orvoslását nem végzik. Maga ugyan haláláig vallásos volt, de tudományos meggyőződését a vallásért soha fel nem adta. Védte a népet azoktól a kuruzslóktól, akik a nép babonás hiszékenységével visszaélve azokat becsapják. „Ne engedjék magokat ollyan haszontalan emberek' hasznáért el-veszteni" — írja már 1799-ben. Sok példát hozhatnánk fel könyveiből arra, milyen sokat foglalkozott a nép egészségügyi helyzetével. Figyelte a környezetet, lakások építkezését, az emberek szokásait, étkezését. 480