Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

égékeny test alanyával, ennek világítóanyaga pedig az élenylég hő anya­gával egyesül." [70]. Azt, hogy Gren, Kováts stb. a kritikai megjegyzésekben tovább lényegesen nem jutottak, azzal magyarázhatjuk, hogy nem volt erejük letérni a Newton által bevezetett hőanyag-elméletről. Rájuk is vonatko­zik Odling 187l-es megállapítása. „Hogy Stahl a phlogistont valami anyaginak tartotta, az épp oly kevéssé gátolhat bennünket tanának mél­tánylásában, mint az, hogy Lavoisier és kortársai a meleget anyagnak vélték." [76]. Kováts egyéb munkáiból is kitűnik, hogy a meleget anyagi valóság­nak képzelte el. Hufeland könyvének második magyar kiadásában így ír: , ;A' tűz matériája (caloricum vagy ignis matéria) folyó helly et foglaló, igen rugós és ritka matéria, hogy éppen ezért nehézségére nézve meg­mérhetetlen." Korának felfogását vallotta a hőnek a halmazállapotok kialakítására vonatkozó szerepét tekintve is: „Minden testnek az utolsó alkotó részei tehát tűzzel vannak környös körülvéve, és egymástól ez által vannak el­választva, 's egymást nem érik; mert tudjuk, hogy minden testet öszve szőrit a' hideg. Mivel pedig a ; tűz matériája igen rúgós, tehát e' miatt minden test széjjel szakadna, hanem 'ha a' testek alkató részetekéi ter­mészeti atyafiságból egymáshoz húzódnának . . . Ha valamely test alkató részeiben lévő öszvehúzó erő meg-bírja, az ugyan azon részetsikékben lévő tűz széjjel rúgó erejét, akkor azokból az alkató részetskékből leszsz Kemény test . . ." Gázoknak („levegőknek") azokat mondja, amelyekben van: „1. tűz, 2. ollyan test a' mit a' tűz széjjel-rúgott. . ." Végül a cseppfolyós halmazállapot: ,,A híg testeknek tsepegős vol­tokat nem az azokat alkató erdeti erő, hanem a' hozzájuk tapadott hév­tárgy okozza." (6. 33 §.). ,,A híg testeket tehát úgy kell nézni, mint bizo­nyos mennyiségű hévtárgyból, és jégből álló elegyet" — írja a Magyar Chémiában (234. §.). A fenti példák tetszetőssége vezetett tévútra mindenkit, amikor a hőtan kémiai oldalára tértek át. A reakció közben keletkező hőt csak mint kötött hőanyagot fogba fel Kováts Mihály is, „Valósággal ... a' vízben legtöbb tűz van. Tsak azért nem meleg a' víz, mert a' benne lévő tűz alkató részszé lévén változtatva meg-van kötve." [4]. A hőanyag Kováts szerint annyira valóságos anyag, hogy a reakciók­ban a maga affinitása szerint vesz részt: „. . .a' megéghető test bizonyos mértékletfcen erősebben húzza magához az életlevegő savanyítóját, mint sem a' hogy húzza a' hévtárgy a' savanyítót magához". (6. 211. §.). (Sava­nyító = Sauerstoff = oxigén). Érzi Kováts, hogy a hőanyag-elmélet nem tökéletesen alkalmas a kémiai jelenségek magyarázatára, ezért megemlíti, hogy az a felfogás, hogy a hő csak az anyagi részecskék 'között foglalna helyet, nem lehet egészen igaz, mert akkor csak a hézagok lennének melegek, maga az anyag nem, tehát nem volna magyarázható a nagyobb reakciókészség. Ezért feltételezi azt, hogy ,,a' hévtárgy meghatja a' testeket chémiai­képen" (6. 156. §.). E kérdés további fejtegetésére sajnos nem tér rá. 471

Next

/
Thumbnails
Contents