Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

adatokat közölt a magyar hanglejtés típusokat rendszerezni kívánók munkájához is. A magyar beszédtechnika, beszédművelés szempontjából is kiemelendő eredményeiből csak a legfontosabbakat: »A kiemelt szavak képzésmódja szabatosabb. Az értelmi kiemelésnél nő a hangmagasság és hangerő. Az érzelmi tényezők kifejező eszközei a nagyobb hangközök is. A felkiáltó és felszólító mondatok hanglejtésformái mutatják a legnagyobb gazdagságot.« Az 1930-as években megindult beszédfelvételek a paraszti beszéd hanglejtésformáinak tanulmányozását is elősegítik. Volt tehát Kodály előadása előtt is kezdeményezés és figyelemre méltó próbálkozás a magyar beszédtudomány megteremtésére, illetőleg az élő szó, a magyar beszéd sajátosságainak elméleti kutatására. De az is bizonyos, hogy Kodály előadásának hatására még tudatosabban, még tervszerűbben indult meg az élő beszéd vizsgálata. »A magyar kiejtésről« cikksorozat jelenik meg a Magyar Nyelvőr hasábjain [129]. A szerzők Kodály előadásához, illetőleg »A magyar kiejtés romlásáról« című füzetéhez fűzik mondanivalójukat. Laziczius Gyula szerint »az élő magyar beszédet . . . nem fenyegeti idegen rontás«. Nagy J. Béla a beszédnevelés kérdéseiről szólva, az oktatás hiányának emlegetését túlzásnak minősíti, de helyesli Kodály javaslatait: »Kívánatos, hogy a művelt magyar köznyelvi kiejtésnek is legyen szabálykönyve és szótára . . ., kívánatos az is, hogy a tanárképzés teret biztosítson a helyes magyar kiejtés tanításának, főképp a magyarszakos tanárjelöltekre nézve.« Az iskolai könyvekben is méltó helyet kell juttatni az idevágó tudnivalóknak. Kodály 1938 szeptember 18-án »Vessünk gátat kiejtésünk romlás sának« címmel rádióelőadást tartott, s külön is felhívta a figyelmet a nyelv zenei és hangzási tényezőinek a közlésben betöltött fontos funkcióira. A hangzási tényezők ápolásának szükségességére is rámutatott: »A magyar kiejtést is tanulni kell, még a született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik.« Kodály javaslatára az egyetemen ejtési versenyek indulnak. »A jó magyar ejtés aktái« című kiadvány [130] nemcsak a versenyek lefolyásáról ad képet, hanem az elhangzott bírálatok és megjegyzések a kiejtési hibákat is regisztrálják, a javítás módjára is útmutatást adnak, s így ez a kiadvány nemcsak a magyar kiejtés ügyének tett nagy szolgálatot, hanem a magyar beszédpedagógiának és beszédtudománynak is. 21. A magyar kiejtés kérdése az 1940-es években eleven problémája volt a magyar nyelvtudománynak is, s az sem véletlen, hooy egy-egy ejtési verseny nyomában újra, meg újra felvetődik e probléma. Csüry Bálint »A magyar kiejtés kérdése« című tanulmányában [131] a magyar beszédnevelés és beszédtudomány szempontjából is e problémának legfontosabb tényezőire hívta fel a kutatók és a gyakorló pedagógusok figyelmét, a) A romlás elleni küzdelem természetes, b) A köznyelv írott alakja egységes ugyan, de beszélt formája már nem, a köznyelvnek nincs szigorúan egységes hangtani képe. Minden művelt magyar magával hoz a köznyelvbe több-kevesebb tájnyelvi sajátságot, c) A nyelvjárási zamat különösen érvényesül a mondathanglejtés terén, d) S hogy 46