Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

áll, még ha annak egyes tételeit bírálja is. Nem érthetünk tehát egyet az idézett egyetemi tankönyvnek azzal a megállapításával, hogy Kováts művének »Becsületére válik mindenesetre, hogy a flogiszton-elmélet mellett már az új tanokra is kitér«. Az, hogy Lavoisier elméletét nem volt hajlandó annak hibáival együtt elfogadni, hanem csak azt, ami abban valóban jó, az éppen érdeméül szolgál Éppen azt kell megállapítanunk, hogy az antiflogisztikus kémiának magyar nyelven való teljes kifejtését éppen Kováts Mihálynak köszönhetjük. Az új kémiai felfogás a magyar nyelvű irodalomban már előzetesen sem volt teljesen ismeretlen. Már Zay Sámuel 1791-ben megjelent könyvében tesz rcla említést. »Mi légyen magába az a' felgyúladó erő, mellyet tűzkapónak (plogiston) neveznek, vitatni nem tzélom, annyival inkább, mivel bizonyos erősségeket megmutatni nem lehet; sőt ellenbe most már lételét kezdik tagadni.« [46]. A XVIII. század végén már a magyarországi gimnáziumokban is olyan tankönyvek voltak, amelyek az égés új elméletét tanították. (Lásd Horváth és Mitterpacher latinnyelvű tankönyveit [49—51]). Az első magyar szerző, aki Lavoisier elméletének rövid kifejtésére vállalkozott, Derczeni János volt, aki az 1796-ban a tokaji borról írt németnyelvű könyvének [47] elején az oxidáció elméletét ismerteti. A könyvnek magyar fordítása, amely Öri Fülöp Gábor (Ö. F. G. P. P.) munkája [48], évszám nélkül, valószínűleg rövidesen megjelent. A fordítás nem tökéletes, nem hallgathatom el azt a gyanúmat, hogy maga a fordító sem értette meg az eredeti szöveget teljesen. Nem törekedett a helyes, jól érthető szakkifejezések megalkotására, így nem is magyarázhatta meg a kérdést kellően azoknak, akik magyarul kívánták tudásokat megszerezni. Nemcsak azért vált érthetetlenné ez a könyv, mert nem tökéletes a fordítás, hanem azért is, mert túlságosan röviden, szinte dióhéjban tárgyalta a magyar közönség részére egészen új elméletet. Ezért ez a könyv, mint Nyulas Ferenc írja 1800-ban [56] »mivel egészen Lavoisier hangján íratott, azok, kiknek számára fordíttatott még most a Szerzőnek tzélja szerént tökélletesen nem használhatják«. Éppen ezért, mert tehát az új kémia alapjait magyarul még senki el nem magyarázta, még senki nem alkotott megfelelő szakkifejezése468