Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

ket, maga Nyulas Ferenc sem mert a régi útról letérni. »Mindaddig — írja —, míg valaki az antiflogisztika kémiát magyarul nem adja ki, s azzal a magyar nemzetet nem ismerteti meg, nem kerülhető el, hogy a régi nyelven szóljon . . . Megbocsássanak tehát a' Kémikus Urak. akik munkámat egészen a Lavoisiertől költsönzött pápaszemmel kévánták vólna olvasni.« Nyúlásról, éppen könyvében megnyilvánuló korszerű tudása alapján fel kell tételeznünk, hogy az új elméletet ismerte, ha annak rendkívüli jelentőségével nem is volt esetleg tisztában. Könyvében így ír: »Tudom a' Kémiában esett újjításokat ösmerem az újj Tárgyszókat, mellyel úgy annyira elváltoztatták a' Kémiának külső ábrázatját, hogy úgy tetszik első tekéntettel, mintha a' mostani Kémikus valami újj tudományról beszéllene, holott a' tös gyökeres újjítások nem sok tzikkelyékből állanak, tsupán a' nyelvben esett nagy változás, mellyen gondolataikat előadják. Tagadják p. o. Stahlius ellen a' phlogistonnak lételét, és annak hejébe amaz újjonton feltalált levegő nemét az Oxygeniumot iktatták bé . . [56], Kováts Mihály felfogása merészebben elszakadt a múlttól. Nemcsak a Magyar Chémiában megnyilvánuló állásfoglalásával bizonyíthatjuk ezt, hanem már előző könyveiben is találunk modern felfogására vonatkozó bizonyítékokat. A Hufeland-könyv fordításához adott jegyzeteiben helyesen ismerteti az oxidáció jelenségét, próbálkozott a helyes szakkifejezések megalkotására is. Ezekben a művekben a flogiszton-elméletet mégcsak nem is említi. Hogy a Magyar Chémiában újra találkozunk pár helyen a flogiszton tanával, az kizárólag az antiflogisztikus rendszerrel való összehasonlítás érdekében történt. Kováts Mihály könyvének ilyen szempontból vett korszerűségét, helyét a magyar kémiai irodalomban akkor állapíthatjuk meg kellően, ha nemcsak azokat a magyar könyveket vizsgáljuk meg, amelyek a Magyar Chémiát megelőzték, hanem a későbbi kiadványokat is értékeljük. Kováts könyvének értékét növeli például az, hogy a Magyar Chémia megjelenése után 11 évvel még kiadásra került olyan könyv, amely bár megemlíti az antiflogisztikus rendszert, de még teljesen Stahl rendszere alapján áll. Ennek az említett könyvnek érdekességét növeli az, hogy éppen egy francia szerző, Bonnet Károly könyvének alapján készült. Fordítója, illetve a hozzáfűzött terjedelmes jegyzetek szerzője Tóth Pál verőcei ref. pap [61]. A korszerűtlenség oka, hogy a francia eredeti 1781-ben jelent meg Neuchatelben, a magvar fordítás viszont 1818-ban került az olvasók elé. Ez a 37 év a kémiában egy egész korszakot jelentett. Nem illethetjük Kováts Mihályt azzal a váddal sem, hogy helytelenül járt el akkor, amikor bírálattal fordul Lavoisier tanainak néhány részlete felé. Az égés jelenségének kémiai alapját Lavoisier helyesen adta meg az oxidációban, az égés közben keletkező hő és fény tünemények helyes magyarázatára azonban nem volt képes. Ez volt az a pont, ahol Gren. s nyomában Kováts Mihály is ellenvélemém-t hangoztatott. Gren éppen azért nem akarta teljesen elfogadni Lavoisier tanait, mert ezeknek a kérdéseknek magyarázatával nem volt megelégedve. 469