Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

pedig ugyancsak német professzorok tanításából szélesítette azt bécsi, németországi és svájci tanulmányútja során, átvette a németekre jellemző tartózkodást a francia kémiával szemben. Kováts hátrahagyott könyvtára szinte kizárólagosan német szerzők kémiai müveit tartalmazta. Eg3'-etlen kivétel Jaquin volt, kinek egyik könyvét könyvtárában őrizte Kováts, viszont Jaquint Kováts személyesen ismerte, bécsi tanulmányai alatt ott volt professzor. A legújabb magyar kémiai egyetemi tankönyv (Lengyel—Proszt— Szarvas műve [41]), azt írja, hogy Kováts Mihály egykori professzora, Winterl Jakab 1805-ben is »még javában a flogiszton-elméletet hirdette«. Ez a megállapítás nem lehet helyes. Winterl már jóval előbb elfogadta Lavoisier tanainak helyességét. Az 1800-ban megjelent Prolusiones c. könyvében erről a kérdésről ígv ír Winterl: »Alig vált ismertté nálunk Lavoisier úrnak az ón meszesítéséről szóló disszertációja, már 1782-ben elsőnek hagytam el az angolok és németek által még élesen védelmezett flogisztont, noha maga a kiváló férfi is csak a következő évben — miután előbb az égés összes fajtáit megvizsgálta — mérte a végleges csapást a Stahl-féle hipotézisre.« [54]. Ez a megnyilatkozás természetesen nem zárja ki azt, hogy akkor, amikor Kováts egyetemi hallgató volt, Winterltől ne a flogiszton-elmélet szerint hallja a kémia alapjait. Az a szerző, akinek könyvét Kováts a Magyar Chémia alapjául választotta, R. C. Gren angol származású hallei egyetemi tanár volt. Születése és munkahelye egyaránt predesztinálta arra, hogy Lavoisier elméletéhez kétkedve közelítsen. 1787-ben egy nagy rendszeres kémiát adott közre. Lavoisier antiflogisztikus rendszerét nem fogadta el. Müvének 1789-ben megjelent harmadik kötete előszavában így ír: »Ebben a kötetben sem engedtem meg, hogy magyarázataimat bármiféle hit tévútra vezesse, és nagyon remélem, hogy új alapok és tények az én véleményemet fogják megerősíteni.-« Lavoisier elméletét ugyanis kellően bizonyítottnak nem tartotta; míg a flogiszton-elméletet bizonyítottnak vette. így aztán Gren tanítása szerint: »A fémek mind flogisztonból (Brennstoff) és meszekből vannak összetéve.« (2119. §.). Gren másik, rövid idő alatt több kiadást megért művének, a Grundriss der Naturlehre-nek első, 1788-as kiadása 26 oldalon keresztül védi a flogiszton tanát. Ugyanennek a műnek későbbi kiadásában már elfogadja Lavoisier tanát, de nem minden fenntartás nélkül [28]. 1796-ban jelent meg a Grundriss der Chemie, Grennek az a könyve, amelyet Kováts a Magyar Chémia alapjául választott. Ebben néhány helyen kifejti ellenvéleményét Lavoisierrel szemben, általában azonban letért a flogisztonos rendszer alapjairól. Szükségesnek tartotta volna, hogy az egész kémiát mindkét rendszer szerint tárgyalja, azonban »minthogy a kezdőt könnyen megzavarja, ha a kémia egész felépítményén keresztül a magyarázatot mindkét rendszer szerint adjuk, lemondva saját egyéni felfogásomról — írja —, a jelenségeket csak a szigorúan antiflogisztikus rendszer szerint fogom tárgyalni«. Gren könyve sem, még kevésbé a Magyar Chémia nem mondható flogisztikus könyvnek. Szilárdan az antiflogisztikus rendszer alapján 30* 467