Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

ásványtan megírására Kovátsot az ösztönözte, hogy ő volt az ásványtan rokon tudományának, a kémiának is magyar megszólaltatója. »Az első Magyar Chémiát írván másokkal együtt természetesnek látom, hogy a'hoz Magyar ásvány tudományt is írjak. Mivel ezen két tudomány oly szorosan együvétartozik, hogy még azt sem határozhatni meg, melyik elsőbb.« Mint ásványtan, Kováts könyve nem jelentős értékű. Rengeteg energiát fektetett azonban a szerző abba. hogy az ásványok neveinek származását, etimológiáját megállapítsa. Ezzel a munkájával elnyerte kortársai legnagyobb elismerését. Ez a korszak ugyanis a francia forradalmat követő feléledő nacionalizmus kora volt, amikor mindenki érdeklődéssel fordult a nemzeti nyelvek felé. a nemzeti nyelveken megszólaló tudományok felé. Különösen a hazai kritika fogadta nagy elragadtatással Kováts könyvét. Szemere Pál, aki Kováts Mihálynak barátja és nagy tisztelője volt, verssel köszöntötte a művet. A vers két legjellegzetesebb verssorát érdemes ideidézni: »Egy szóval a' Külföld illy munkát még nem tett. Legyen áldott Isten, ki Magyart teremtett.« [11], Szemere idézett sorai abban a versében szerepelnek, amelyet Kováts könyvének elején közzé is adott. Ugyanott Kazay István hoszszabb verse is szerepel. E versnek legjellegzetesebb sorai rámutatnak arra, hogy mit látott Kováts kortársa e könyv különös értékének: »Három eredeti nagy dolgot találok Munkádban, a'mit most ím előszámlálok: Első, hogy megmondod az ásványneveket Deákul mint szerzek, és eredeteket...« »Másik az, hogy Magyar nevet csinálgattál Minden ásványoknak 's nekünk kincset adtál Mert ezer és ötszáz nyolcvan hat új névvel Gazdagodott nyelvünk e' könyvnek létével.. <*Harmadszor, kifejted azt á Németeknek, Hogy számos rossz nevet adnak az érczeknek...« wEzt az egész munkát a' Magyarért tetted S örökre felmarad ezen nemes tetted.« A külföld hasonló nagy elismeréssel fogadta Kováts ásványtanát. A jénai ásványtani társaság tiszteletbeli tagjai közé választotta, és díszes diplomát is küldött Pvováts Mihálynak. Amint e társulat hivatalosan megállapította: »Ezen munka a' Classicus könyvek közé fog tartozni.« [30], A bonni akadémia nevében Magistrini azt jelentette ki, hogy »Ez által a' Tudomány úgy tökélletesíttetett, hogy nála nélkül ezután senki a' Mineralógiai Tudományról írni nem bátorkodhatik.« [30]. »A Párizsi Tudós társaság . . . maga közzül edgy Túdóst kinevezett, ki az Institut de France Academie Royale de Scienceát tudósítsa. ezen munka tartalmáról szóbeli előadással.« [161. Kováts Mihály ásványtani munkájának mai értékelését Koch Sándor említett munkájában korántsem ilyen elragadtatott hangon adja meg. Hibáztatja Kovátsot, hogy a bevált idegen ásványnevek 462