Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

helyett magyarokat faragott. Fel is sorol néhány olyan ásványnevet, amelyek Kováts erőltetett szóképzésére például szolgálhatnak. Találhatunk azonban az 1586 úi magyar ásványnév között jó néhány olyat is, amelyek nem rontották volna nyelvünket, ha általánossá váltak volna. így például a meteorit nevéül: Levegői kő, Levegőkő, Égkő, Mennyérc nevet ajánlja Kováts. A hamuzsír szinonimjaként Növedék Álló Kali. Sósszarvú és Sómócsing szavakat említi. Kováts szóalkotásait így indokolja meg: »Minthogy pedig tudományt írni, a tudományban előforduló tárgyak neveik nélkül lehetetlen: tehát szükség vala először ásvány ne veket keresnem; és Magyar ásványnévtárt írni.« Amennyire elvileg igaza van Kovátsnak, ugyanannyira nincs igaza abban, hogy ennek az elvnek érdekében a tudomány nemzetközi kifejezésmódját feláldozta. Helyesen mutat rá Koch is, hogy e kor természettudósainak nyelvészkedése lassan nyelvünk és a tudományok fejlődésének akadályává és nem előmozdítójává vált. Az ásványtani lexikon megjelenése után, ennek világhírén felbuzdúlva, Kováts egy hatalmas orvosi és természettudományi szótár megszerkesztésének kezdett neki. A Háromnyelvű természethon titoktan orvostudomány műszótára, amely Kováts élete végén több részletben jelent meg (1845—48) [16], hatalmas mennyiségű munka eredményét tükrözi. Művét már kora sem méltányolta a befektetett munka arányában. A hatalmas szótár hatnyelvű kalauza (tárgymutatója) már meg sem jelent, kéziratban maradt meg [23]. Hasonlóképpen nem jelent meg Kováts Mihálynak több elkészült, és már 1842-ben cenzori jóváhagyást is nyert más nyelvészeti vonatkozású munkája sem [17—22]. E kéziratokra legutóbb Bakos József hívta lel a tudományos világ figyelmét [83], 1849-ben Kováts Mihály elköltözött Pestről Mezőcsátra, ahol öcscsének özvegye, Szabó Klára élt. Öccse ugyancsak orvos volt, Borsod megye főorvosaként halt meg az 1831-es kolerajárvány alatt (amint a halotti anyakönyv mondja: epemirigyben). Mezőcsáton nem egészen két évet élet már csak az idős Kováts Mihály. 1851 június 22-én, a halotti anyakönyv szerint »öregség« .miatt 89 éves korában meghalt. Valószínűleg a mezőcsáti temető lett örök nyugvóhelye. Sírját megtalálnunk nem sikerült. Egy, a mezőcsáti temetőben szokatlan formájú sírkő elmosódott betűi talán a magyar természettudomány kiváló úttörőjének nevét akarták megörökíteni. (Táboros Sándor tanár szíves közlése.) Kováts Mihálynak életében sok elismerésben volt része, bár ugyanakkor, különösen pályája kezdetén sokszor kellett megküzdenie a meg nem értéssel, gyanakvással is. Kazinczyhoz írt levelében így panaszkodik: »Vólna okom a' méltatlanságon való sírásra . . . ma nints embertárs, nints nemzeti, földi, felekezeti vagy akár mi névvel nevezendő barátság.« [29]. Pályája későbbi szakaszán az elismerés jelei váltak túlnyomóvá. Könyveinek címlapján az idők folyamán megszaporodtak a szerző címei. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Egyre több vármegye tisztelte meg azzal, hogy táblabírájává válasz463