Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

lődés elősegítője kell, hogy legyen. A táj ejtés nem hibás ejtés, nem helytelen, de provinciális. Igen fontos elvet hangoztatott Nagy akkor, amikor megírta, hogy »ha nyelvet tanítunk, nem csupán az írott nyelvvel kell foglalkoznunk, hanem a beszéddel is . . beszédet, kiejtést könyvből nem lehet tanítani, hanem csak az élő beszéd megfigyelés alapján«. A magyar nyelvművelő irodalom vajon foglalkozott-e Kodály riadója előtt is a füllel hallható magyartalanságok javításával? A Magyarosan hasábjain 1932-ben és 1933-ban több cikk jelent meg a nyelv füllel hallható magyartalanságainak helytelenítéséről is. A Magyarosan hírt adott a Nyelvművelő Bizottság cékitűzéséről is, s itt olvashatjuk, hogy a Bizottság célja »a szép magyar szó tiszteletének terjesztése, a beszéd- és írásmód ízléses tisztaságának «megóvása«. [121]. Csüry Bálint a Magyarosan 1932-es évfolyamában cikket közöl »Idegen szók hanglejtése magyar beszédben« címmel. A rádió idegenszerű rövid á ejtését teszi pellengére: hibás az akadémiá hangsor illabialis á-val való ejtése: ákádémia, Albert ejtés Albert helyett. Gyakran hallani a rádióban az idegen tulajdonneveknek a magyar beszédben idegen hanglejtés szerint való ejtését: Laval, professzor. »A magyar beszédben hangsúlyozzuk az idegen tulajdonneveket is a magyar mondathanglejtésnek megfelelő módon, tehát az első szótagjukon.« A Magyarosan 1933-as évfolyamában vita indul az idegen szók ejtéséről. Supka Géza ui. a Literatura hasábjain (1932. 584.) azt állította, hogy »a magyarságnak nagy érdeke, hogy mindenütt a külföldön kultúrált népnek ismerjék, ennek pedig többek között az is egyik jelensége, hogy az idegen nyelvet az azt megillető kiejtéssel és accentussal beszélje«. Nagy J. Béla válasza: Ha németül beszélnénk, akkor helyes Supka okfejtése, de aki magyarul beszél, »annak magyarosan kell kimondani a szavakat«. [122], Német nyelven, németül: Berlin, de ha magyarul beszélek, az ejtése: Berlin, azaz a hangsúly az első szótagon. Már Kodály felhívása előtt is intenzív kutatás vizsgálta a hangzó nyelvet, a nyelv hangzási, zenei tényezőit. A magyar beszédhangok fiziológiai és akusztikai kutatásával foglalkozó fonetika egyre izmosodik. Gombocz Zoltán és Laziczius Gyula elméleti fonetikai (Magyar Fonetika, Fonétika), Hegedűs Lajos kísérleti eszköz fonetikai tanulmányai, Tarnóczy akusztikai vizsgálatai (A magyar magánhangzók akusztikai szerkezete) a megteremtendő magyar beszédtudomány számára is forrásértékűek, s a Kodály által is kívánt elméleti kutatások kezdetét jelentik. Az orrhangú félmagánhangzók nazalizáló hatása [1231, mozgófényképfelvételek az ajkak mozgásáról artikuláció közben [124], a beszédhangok természete [125], a magyar magánhangzórendszer fiziológiai vizsgálatához [126], magyar [127] és szamosháti palatogrammok [128] stb. témakörök bizonyítják a magyar elméleti és kísérleti fonetikai vizsgálódás vitalitását s a megfigyelő eszközök tökéletesedését. Hegedűs Lajos a magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolásával (Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása. Bp. 1930.) értékes 45