Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Állatökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Hidegkúti-völgy és a Peskő-völgy (a Bükk-hegység DNy-i része) vizeiben

laboratóriumban, a többi Amphipoda faj nem. — Igaz ugyan az is, hogy a Gammarus f. fossarum C. L. Koch egyedei kísérleti edényeimben nem szaporodtak, mégis hónapokon át éltek a kísérleti edények 0,5—8 cm mélységű vizében. Tapasztalataim szerint ez a faj igen változatos környezeti feltételek között él és így euritopnak mondható. R. Stillernek a Pécsely-patakban tett vizsgálataival egybehangzóan, az itteni bükki vizekben is a G. f. fossarum C. L. Koch egyedei a legnagyobb számban vagy sekélyebb sodrású mederszéleken, vagy a lentikus szakaszokon, vagy az avarcsomók között, ahol szintén sekélyebb a víz sodrása, élnek a legnagyobb számban. Kétségtelen, hogy az utóbbi tömörülés a táplálékviszonyokkal is a legszorosabban összefügg. Akárcsak a Vöröskő-völgyi vizekben (Lukács 1956), itt is a lehullott bükk (Fagus silvatica L.) levelekből táplálkoztak túlnyomórészt a Gammarus f. fossarum C. L. Koch-ok. Ez a tény is tökéletesen megegyezik R, Stiller (1954. p. 150.), Ponyi (1955. p. 81.), Varga (1954. p. 155.) és a magam korábbi (1955. p. 617.) megfigyeléseivel. Eddigi gyűjtéseimben a G. f. fossarum C. L. Koch egyedein sem epibiontákat, sem bennük élősködő parazitákat nem figyeltem meg. A Hidegkúti-völgy és Peskő-völgy vizeiben bizonyos tekintetben ugyancsak megállapíthatók a más vizekben levő albiotópok jVolga (Behning 1928. p. 26—28), Pécsely-patak (Sebestyén O. 1954. p. 107— 119.), Bergbach des Suerlandes. (Thienemann 1912. p. 7—46]. Ilyen albiotópoknak foghatók fel: 1. a köves, durva homokos alzatú mederrészek, 2. az iszapos fenekű mederszakaszok, 3. a vízbehullott levelek és más növényi anyagok: ágak, stb., 4. a lentikus területek felületi hártyája. Mindezeknek az albiotópoknak az állatairól a III. fejezetben részletesen beszámoltam. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni azt is, hogy egyes fajok két albiotópban is előfordulnak. Kiváltképpen a Gammarus f. fossarum C. L. Koch-nál figyelhető ez meg. Szeretném itt még kiemelni a Sebestyén O. megállapításaival (1954. p. 112) teljesen egybehangzó tapasztalataimat. Nevezetesen azt, hogy a fény és árnyékviszonyok, — amelyek jórészben abból származnak, hogy a forrásokat, ereket, csermelyeket fák és bokrok árnyékolják-e be, vagy sem —, továbbá, hogy a vízbehullott levelek mennyire jelentősek az itt élő állatok szempontjából. Az általam vizsgált erek és csermelyek vize egyes szakaszokon a nyári nagy melegben elapad, ezek a mederszakaszok kiszáradnak. Vannak olyan részek is, amelyek csak a nappali órákban szárazok, este, éjjel és reggel vízzel teltek. Ez a tény részben megmagyarázza a fajoknak egyenetlen eloszlását. Nem elegendő azonban annak megmagyarázására, hogy az olyan mederszakaszokban is egyenetlen, foltszerű az állatvilág eloszlása, amelyekben vízelapadást nem tapasztaltam. A közölt táblázatokból világosan megállapítható, hogy egy bizonyos faj a vizsgálatok idején előfordult egy adott négyzetben, viszont a szomszédosból már hiányzott. A bükki vizekben élő állatok ugyanilyen egyenetlen, folt- vagy szigetszerű elterjedését már korábbi vizsgálataimban (1954., 1955., 1956.) is tapasztaltam. A további vizsgálatok feladata lesz ennek a kérdésnek a tisztázása. 450